Kiskorúakért aggódik a hatóság

A külföldön dolgozó szülők itthon maradt gyermekeinek védelmét célozza a gyermekek jogait védő országos hatóság (ANPDC) elképzelése, miszerint két hónapon belül egyezményt írnának alá a munkaerő-vándorlási hivatallal a kiskorúak felügyeletéről. Országszerte ugyanis ma közel húszezer gyermeket hagytak nagyszülőknél vagy rokonoknál a külföldön munkát vállaló szülők. Bogdan Panait, az ANPDC vezetője szerint csak 1700 gyermeket helyeztek el a gyermekvédő intézményrendszerben.
A külföldön dolgozó rokonok gyermekeinek idehaza gondját viselő Beszterce-Naszód megyeiek a Krónikától értesültek arról, hogy a megyei tanfelügyelőség fontolóra vette: az iskolásokat campusokban helyezné el. Földra község 1–12. osztályos iskolájának igazgatója, Gabriel Ioan Terºanski azonban több szülővel összhangban úgy véli: nem indokolt ez az intézkedés, bár elismerik, hogy a teljes ellátást – a délelőtti oktatás mellett ebédet és délutáni tanulást is – biztosító kollégiumi rendszer jó. Arról azonban hallani sem akarnak, hogy a gyermekek ne otthon, hanem bentlakásokban aludjanak. „Elég nagy lelki teher a gyermekeknek, főleg a kisebbeknek, hogy egyik vagy mindkét szülője külföldön dolgozik, nem kell őket kiszakítani még a rokonok, főleg az unokák iránt oly nagy szeretetet tanúsító nagyszülők köréből is” – vélekednek a földrai emberek.
Földra polgármestere, ªtefan Sîngeorzan tájékoztatása szerint a 7000 lakosú községből közel négyezren dolgoznak külföldön, ennek következtében több mint 300 gyermeknek egyik szülője, 80-nak pedig mind az édesanyja, mind az édesapja távol van. A helybeliek leginkább Spanyolországban találtak megélhetést, de sokan dolgoznak Portugáliában, Olaszországban, Németországban és Írországban. Gabriel Ioan Terºanski iskolaigazgató szerint a legtöbb gyermek szemmel láthatóan szenved amiatt, hogy szülei távol vannak. „Az itthon maradó gyermekek legtöbbjét nagyszülők, illetve rokonok gondjaira bízták, és bár sem a tanulmányi előmenetel, sem a táplálkozás, illetve az öltözködés terén nincs semmi gond, szemmel látható, hogy főleg a kisebb gyermekek valósággal sóvárognak édesapjuk és édesanyjuk után” – mondja az iskolaigazgató. Hozzáteszi, hogy a földrai iskolások esetében azért sincsenek gondok, mert valahányszor hazajönnek, a szülők előbb a családot és a rokonságot látogatják meg, utána pedig rögtön az osztálynaplókat nézik át. Ilyen körülmények között Földrán egyetlenegy gyermek sem hagyta abba az iskolát, de a nagyobbakkal előfordult már, hogy a biliárdszalonban lógták el az órákat. Sőt egy diák odáig jutott, hogy előbb a nagymamájától, majd az egyik üzletből csórt el pénzt.
„A fiatalok körében amúgy is nagy a kísértés a tanulás elhanyagolására, a lógásra, hát még olyankor, amikor, főleg a kamaszok tudatában vannak annak: apu vagy anyu nincs itthon” – magyarázza Beszterce-Naszód megye főtanfelügyelője. Mihai Cazacu főként ezért tartja indokoltnak a campusok létrehozását, ami egyébként az oktatási minisztérium országos terve. „Ez nemcsak a külföldön dolgozó szülők gyermekeinek lesz jó, hanem mindazoknak, akik a sok és fárasztó ingázást elkerülendő, az iskolai ebédet követően tanítók és tanárok felügyelete mellett készülnének másnapra” – részletezi a főtanfelügyelő, aki elismeri, hogy a szülői gondoskodást és lelki melegséget semmi sem pótolhatja. „Főleg a kisebbek gyötrődnek a szülők távolléte miatti lelki tehertől, amelynek most még nem, de évek múlva minden bizonnyal meglátszanak majd a nyomai” – magyarázza a főtanfelügyelő.

Tehetetlen kormányok,
kivándorló állampolgárok
Az előállt helyzetért mind a gyermekekre vigyázó rokonok, mind a helyi hatóságok egyértelműen a kormányzatot hibáztatják. ªtefan Sîngeorzan polgármester úgy véli, a rendszerváltás óta egyetlen kormányzat sem tett érdemi lépéseket azért, hogy a romániai munkaerő itthon találjon megélhetést, ennek köszönhető, hogy csak Beszterce-Naszód megyéből több mint 30 ezren dolgoznak külföldön. Úgy véli, ha itthon találnának munkát, a jelenleg külföldön dolgozó hárommillió román állampolgár 90 százaléka tíz éven belül hazaszivárogna, de ha nem történik pozitív változás, a kint levőknek több mint fele ottreked, és soha többé nem jön haza. „Következésképpen a kint levők második, illetve harmadik nemzedéke beolvad az adott ország lakosságába” – mondja. Javasolta, hogy miként a Spanyolországban dolgozókhoz korábban papok mentek ki lelki gondozásra, úgy tanítók és tanárok is kimehetnének, hogy a kint lévő gyermekeket románul tanítsák. Mihai Cazacu főtanfelügyelő szerint ez valóban jó megoldás lenne, de ehhez módosítani kell az oktatási rendszabályokat.

Atyai intés anyától
A földrai Mãriaoara Pop egyedül neveli három iskolás gyermekét, miután férje hét éve Portugáliában dolgozik, és a legtöbb társához hasonlóan évente csak egyszer, karácsonykor látogat haza. „Havi 400–500, esetleg 600 eurót tud megspórolni, úgyhogy nem engedhetjük meg magunknak a sok utazgatást. Nincs mit tennünk, a politikusok ajtója előtti siránkozás helyett, inkább otthon sírjuk ki magunkat, hogy senki ne lássa” – mosolyodik el. Azt mondja, a gyermekei egyértelműen megsínylik apjuk távollétét, de a siránkozások helyett elosztják a munkát, és a tanulás mellett ki-ki végzi a rá háruló feladatot. Ha pedig kell, maga osztja ki az atyai nyakleveseket. Anamaria Ileni édesapja négy éve, édesanyja pedig két hónapja dolgozik Spanyolországban. Nem titkolja, hogy nélkülük nehéz, de a negyedéves egyetemi hallgatót a tanulnivaló úgy lefoglalja, hogy nincs ideje búnak ereszteni a fejét. Vőlegénye, ifjabb ªtefan Sîngeorzan is több évet dolgozott már Spanyolországban és Írországban. Kétezer dollárjába került, míg a kiutazáshoz szükséges okmányokat megszerezte, de azt mondja, megérte: összekuporgatott annyi pénzt, hogy az augusztusban esedékes esküvőjük után hozzáfoghatnak a fészekrakáshoz. Petru Alexa Svinþ vállalkozó azonban kevésbé derűlátó. Õ egyszerűen leszögezi: ha amiatt, hogy húsfeldolgozója mind a vasútvonalhoz, mind az autóúthoz az EU-normákhoz képest két méterrel közelebb van, be kell zárnia a boltot, 40 alkalmazottját szélnek ereszti, és kivándorol testvéreihez Írországba. „Különben is, miért ragaszkodnék ahhoz az országhoz, amelyik nem ragaszkodik állampolgáraihoz” – kérdi dacosan. A földraiak számára a rendszerváltás előtt a fakitermelés, a vasút, és a bethleni, illetve besztercei gyárak jelentették a megélhetést, de mindez mára megszűnt.

A magyardécseiek sem engednek
A földraiaknál szerencsésebb helyzetben vannak a magyardécseiek. Márton Éva tanár, iskolaigazgató szerint a tervezett intézkedések kevésbé érintik Décsét, miután ősrégi szokás szerint többnyire csak a férfiak mennek külföldre dolgozni, a gyermekeket az itthon maradó édesanyák nevelik. Csatlós István majdnem három hónapja dolgozik Spanyolországban: ő is csak ideig-óráig, hiszen tavasszal hazajön – a cseresznyésnek gondját kell viselni. A décsei cseresznye ugyanis az 1500 lelkes, színmagyar falu megélhetését jelenti, a külföldi munka rendszerint csak ideiglenes, téli foglalatosság. Máté Zsuzsa is csak addig viseli egyedül gondját az 5. osztályos Nóra Viktóriának és a hároméves kis Zsigmondnak, míg férje, idősebb Zsigmond hazajön Magyarországról. „Hogy bentlakásba adjam a gyermekeimet? Szó sem lehet róla, mert bár vágyódnak az apjuk után, itthon a helyük” – szögezi le az édesanya.