Ki a pappal a faluból?

Az egyik paptamási otthonban már várnak bennünket. Nyolcan-tízen gyűlnek össze a hírre, hogy „itt az újságíró.” A lakosokból folyik a szó, legtöbben azonban nevük elhallgatását kérik, és a fotózást sem vállalják. Az elmondottakból lassan körvonalazódik, hogy a lelkész és a második mandátumát elnyert polgármester között régi a konfliktus, amelyre az is rátett egy lapáttal, hogy Bereczki a helyhatósági választásokon a Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben bejutott a 11 tagú helyi tanácsba.
„Az utcán belekötöttek a 17 éves lányomba, azt mondták neki, hogy olyanok vagyunk, mint a szektások. Elmentem hozzájuk, hogy megkérdezzem: miért kell az én családomat rágalmazni?” – meséli Tóth Ferenc presbiter. Legalább a gyermekeket ki kellene hagyni ebből az ügyből, értenek egyet a jelenlévők, majd hozzáteszik: úgy tudják, hogy 15 éves fiatallal is aláíratták az ívet.
A lelkész eltávolítását célzó íveket értelmi fogyatékkal élőkkel is aláíratták, és a baptista gyülekezet tagjait is megkeresték. Arról, hogy kétszáz vagy négyszáz aláírás gyűlt-e össze, megoszlanak a vélemények, de a jelenlévők egybehangzóan állítják: a legtöbben azt sem tudták, hogy mit írnak alá, a polgármester emberei ugyanis azt mondják, azért kérik az aláírásokat, hogy béke legyen a faluban. A jelenlévők azonban nem látták az íveket, így nem tudják megmondani, hogy pontosan mi is szerepel azokon, illetve milyen adatokat kérnek az aláíróktól.

Aláírásgyűjtés helyi néphagyomány
„Tamásiban néphagyomány az aláírásgyűjtés” – jegyzi meg Bereczki András, aki kilenc éve szolgál az érmelléki község mintegy 700 lelkes református gyülekezetében. A lelkész némileg rezignáltan kezeli a történteket, mint mondja, régi konfliktus ez már, és bár a kampány alatt csend volt a faluban, számított valamilyen támadásra. Mint mondja, az egyik megyei lap újságírójától értesült arról, hogy feljelentette az elöljáró. Szerinte a konfliktus 2004-ben kezdődött, amikor a református egyház visszakapott három ingatlant, ezek egyikében működött a helybéli iskola, amely végül 2007-ben költözött el. A törvény által megszabott bérleti díjat 2006-ban és 2007 első felében fizette a helyi tanács, de a paptamási református egyházközség a községhez tartozó falvakkal ellentétben sosem kapott anyagi támogatást az önkormányzattól, sorolja Bereczki. Ennek ellenére 2006-ban a polgármester presbiternek jelentkezett, ekkor folyt az első aláírásgyűjtés a faluban. „Akkor én gyűjtöttem az ellenaláírásokat, hogy mégse legyen presbiter” – jegyzi meg Tóth Ferenc.
„Tudja, az a furcsa, hogy ezek nem templomba járó emberek, fogalmuk sincs, hogy mi történik az egyházban. Tisztogatás folyik itt. Tudják, hogy ha a tiszteletes úr a tanácsba kerül, megkérdez majd egy-két dolgot. Mondja meg, mit lehet tenni?” – szegezi nekünk a kérdést az egyik hölgy. „Most épp azt beszélik a tiszteletes úrról, hogy pénzt sikkasztott” – tör ki a felháborodás egy másikból. „Loptam én itt már cementet, és eladtam a szalárdi piacon, ezt is a gyermekektől tudtam meg” – meséli ironikusan a lelkész. A jelenlévők egymás szavába vágva ismertetik a faluban keringő pletykákat. Legyinteni nem lehet rájuk, hiszen egy falusi közösség mindennapjait megmérgezhetik az álhírek.
Irsik Ibolya tanítónő, presbiter jó ideig szótlanul hallgatja a beszélgetést, majd a többiek biztatására ő is megszólal. „A tiszteletes úr mellett szeretnék szólni. Nyolc éve vagyok presbiter, kórustag vagyok, én tartom a kicsiknek a vallásórákat, higgye el, látom, milyen a gyülekezeti élet. Minden nyáron kirándulni viszi a gyermekeket, és talán azok szülei között is van olyan, aki aláírt ellene. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom: semmi nem igaz abból, amit mondanak róla. Ő a paptamási egyházért harcol” – fejti ki. A jelenlévők egyetértően bólogatnak szavaira. Szedelőzködünk, de a helybéliek még együtt maradnak, azt vitatva, hogy mire is számíthatnak a faluban.

Az érem másik oldala
„Nem írtak itt alá sem kiskorúak, sem mozgássérültek, sem baptisták, sem katolikusok, sem románok. Ez a reformátusok ügye” – válaszolja az aláírásgyűjtésre vonatkozó kérdésünkre Szűcs Ferenc polgármester, aki azt is cáfolja, hogy munkatársai is segítenének neki az aláírásgyűjtésbe. Az elöljáró szerint az aláírásgyűjtés során azt kérdezik meg a lakosoktól, egyetértenek-e azzal, hogy a lelkészt más egyházközségbe helyezzék át.
Szűcs Ferenc szerint a személyes ellentét onnan ered, hogy a lelkész egy iskolai ünnepségen kijelentette: az egyháztól „elcsakliztak” több száz millió lejt. Emellett arról is beszámol, hogy a hírek szerint Bereczki református iskolát akart létesíteni a visszakapott egyházi ingatlanokban, amelybe más felekezetű gyerekek nem járhattak volna. „Olyan iskolát építtetek Tamásiban a román állam pénzén, amely ott is marad” – mondja ennek kapcsán a polgármester. Emellett azt is felrója a lelkésznek, hogy MPP-s pólóban jelent meg az iskolában, ahová nem helyes bevinni a politikát.
„Valóban jártam az esperesi hivatalban, miután megkerestek az emberek, megérdeklődtem, mi a módja annak, hogy elmozdítsák a tiszteletes urat. Ott azt mondták, írásban kell kérni, de ez a reformátusok belső ügye. Olyan széthúzás van a faluban, gyűlölet családtagok meg barátok között is, amilyen ezelőtt nem volt” – indokolja a feljelentést firtató kérdésünkre Szűcs. A polgármester úgy tudja, a reformátusok közül jelenleg már csak 25–30-an járnak vasárnaponta templomba, és szerinte ennek a lelkész az oka. Arról is beszámol, hogy tudomása szerint háromszáz, a lelkész elmozdítását támogató aláírás gyűlt össze, ezeket tegnap benyújtották az esperesi hivatalba, és várják a fejleményeket.