Két bába közt elveszett a gyermek?

A vasúti állomások és megállók kétnyelvű helységneveit nem mindenütt szerelte fel az országos vasúti társaság, de ez nem azt jelenti, hogy szándékunkról lemondtunk – közölte a Krónika érdeklődésére csütörtökön Borbély László. A középítkezési és területrendezési miniszter még a Szociáldemokrata Párt kormányzása idején, 2003-ban kezdeményezte, hogy a vasútállomásokon a román elnevezés mellett az ott élő nemzeti kisebbség által használt helységnévvel is ellátott táblákat szereljenek fel.
A Román Vasúttársaság (CNCFR) szerint nem rajtuk múlt, hogy mindez nem sikerült eddig teljes mértékben. Oana Brânzan szóvivő a Krónikának elismerte, hogy a kétnyelvű helységnevek elhelyezése főleg a mellékvonalak mentén akadozik, mert nem minden esetben sikerült dűlőre jutni a vonal bérlőjével. Mint ismeretes, a CNCFR 2004 januárjában indította el a veszteséges mellékvonalak bérbeadását, a két bába, azaz az új felhasználók és a vasúti hálózat tulajdonosa között pedig olykor elveszett a gyermek, vagyis a kétnyelvű feliratozás. Oana Brânzan a Sepsiszentgyörgyöt Kovászna fürdővárossal, Kézdivásárhellyel és Bereckkel összekötő szárnyvonalat hozta fel példaként, amelyen a bukaresti pályabérlő nem szerelte fel a kétnyelvű helységnévtáblákat, sőt a bérleti szerződést is felmondta. „Ilyen körülmények között az új feliratok ügye függőben maradt, és csak a márciusi, újabb árverés nyertesével kötendő szerződésben tudjuk majd rögzíteni: ő vagy mi szereljük fel a táblákat” – magyarázta a szóvivő. Borbély László éppen az ilyen félreértéseket szeretné tisztázni, tekintettel arra, hogy a kétnyelvű táblákat a szállításügyi minisztérium ütemterve szerint 2004 márciusáig fel kellett volna szerelni. Borbély László a Krónikának elmondta: a SNCFR minden anyagi gondja ellenére a kétnyelvű helységnévtáblák elhelyezése nem kerülhet holtvágányra, éppen ezért péntekre pontos helyzetjelentést kért a vasúti társaságtól.
Magyar részről már korábban is igényelték az állomások magyar nevének használatát, de a kéréseket elutasították. A 2001. évi 215. számú közigazgatási törvény szerint azokban a közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti kisebbségek számaránya meghaladja az összlakosság 20 százalékát, tájékoztató jelleggel az illető nyelven is fel kell tüntetni a helységek nevét. Mivel a jogszabály nem tér ki külön a vasútállomásokra, és az alkalmazási módszertan sem tartalmazza a megállók kisebbségi nyelvű névjegyzékét, azon a címen, hogy a közigazgatási törvény őrájuk nem vonatkozik, a szállításügyi minisztérium hatáskörébe tartozó vasúti igazgatóságok nem alkalmazták azt.
A szállításügyi minisztérium, a SNCFR és az RMDSZ képviselői 2003. szeptember 16-án végül megállapodtak: a nemzeti kisebbségek nyelvén is lesznek helységnevek, a kivitelezésről pedig a vasúti társaság belső rendelkezést fogadott el. Az országos szinten közel 300 állomást érintő intézkedés alapjául vették a közigazgatási törvény előírásait is, miszerint minden olyan településen, ahol valamely nemzeti kisebbség számaránya meghaladja a 20 százalékot, ott az illető közösség nyelvén is fel kell tüntetni a helység nevét. „Mivel a vasútvonalak által érintett számos helységben jelentős nemzeti kisebbség él, természetesnek találjuk a kétnyelvű táblák elhelyezését” – indokolta az intézkedést a szállításügyi tárca akkori vezetője, Miron Mitrea. A SNCFR vezérigazgatója, Mihai Necolaiciuc közölte: ezzel a romániai állampolgárok egy részének igényeit fogják kielégíteni.