Kelemen Hunor-interjú: nem faragná képére a társadalmat

– Miért kellene a lakosság hat százalékát kitevő magyarság soraiból származó államfőt választani Románia élére?
– Nem abból indulnék ki, hogy mekkora a magyarság számaránya. Hanem abból, hogy a 21. században olyan államelnöke kellene hogy legyen minden egyes demokratikus országnak, aki a legjobban össze tudja fogni a társadalmat, a legjobb programmal rendelkezik és a leghitelesebb. Ilyen szempontból egy magyar államelnökjelölt semmivel sem kevesebb, mint egy román. Az erdélyi magyarságot, a közösség önbecsülését és önbizalmát természetesen nagyon megerősítené a jó szereplés, a sikeres választás, az viszont különösen, ha annyira sikeresek lennénk, hogy magyar államelnököt választana Románia.

Ez hosszú évekre olyan erőt adna a közösségnek, amelyet kamatoztatni lehetne. Egy magyar elnök persze más szemlélettel, mentalitással és teljesen másfajta hozzáállással vezetné az országot. Én például sokkal kiegyensúlyozottabban, mértéktartóbban, demokratikusabban vezetném az államelnöki hivatalból az országot, mint bármelyik román jelölt. Jobban mondva képviselném, hiszen az elnök alkotmányos kötelezettségei alapján látja el azokat a feladatokat, amelyek a hatáskörébe tartoznak.

– És mi predesztinálja Kelemen Hunort a tisztségre?
– Határozott elképzelésem van arról, hogy az elkövetkező hét-nyolc évben, közép- és hosszú távon hogyan kellene úgy átalakítani Romániát, hogy versenyképes ország legyen az Európai Unióban, ami magyaroknak és románoknak egyaránt érdeke. Hiszen az EU – nemcsak földrajzi, hanem a szó szoros értelmében vett – perifériáján maradva nagyon nehezen fogunk felzárkózni, olyan teljesítményt nyújtani, amely nem eredményez egy még jobban elszegényedő országot.

Ehhez viszont le kell bontani a központosított államot. A történelmi régiók megerősítése, autonómiája, olyan államberendezkedés, ahol a szubszidiaritás elve érvényesül, és ahol a közösségek döntenek az őket érintő legfontosabb kérdésekben – ezek azok a lényeges különbségek, amelyek az én, illetve a többi jelölt programja között észlelhetőek. Van egy vízióm, amelyről szentül hiszem, hogy Románia számára kiutat jelentene a válságból – a morálisból is – és a jelenlegi céltalanságból.

Ezen túlmenően az erdélyi magyar közösség érdekeit, céljait egyetlen román jelölt sem vállalja fel, a román nyelvű plakátok magyar nyelvre történő lefordítása nem üzenet, program, hanem ócska udvarlás. Csakis az én programomban szerepelnek azok a célkitűzések, amelyeket az erdélyi magyarság magáénak vall. Romániának olyan formában kell átalakulnia, hogy a központosított állam egy hét-nyolc éves távlatban eltűnjön, helyét pedig az erős régiók, erős közösségek autonómiája vegye át.

– Hét-nyolc év. Ezek szerint nem érné be egy mandátummal?
– Úgy látom, reálisan ennyi idő szükséges egy alapos állam- és alkotmányreform végrehajtásához, ismerve a román társadalom merevségeit, előítéleteit mindennel szemben, ami regionalizmus, autonómia, ami másság. Ezért beszélek ilyen távlatokban, hiszen három-négy év alatt nem lehet végrehajtani olyan mély reformot, mint amilyet szükségesnek és elengedhetetlennek tartok. Viszont miért ne gondolkodhatna az ember két mandátumban?

– Többször hangoztatta, hogy jó államfője lenne Romániának. Mitől érezhetné önmagáénak Kelemen Hunort a többségi társadalom?
– Mert mindaz, amit a programomban javasolok, a többségi lakosság érdekeit is szolgálja, és semmiféle hátrányt, veszteséget nem jelent számára. Például attól, hogy a történelmi régióknak autonómiát, nagyobb szerepet, súlyt adunk, vagy hogy a román állam betartja a területén élő nemzeti közösségekkel szemben az 1918-as gyulafehérvári kiáltványban megígért vállalásait – mint ahogy eddig nem tette meg –, attól még nem lesz a román ember szegényebb, kevesebb, nem veszíti el identitását, semmiben nem szenved hiányt. Viszont ha az őt érintő döntéseket abban a közösségben hozzák, ahol él, akkor ezek sokkal jobban fogják tükrözni a társadalom igényeit.

Másrészt a román embereknek, közösségeknek sem érdekük, hogy az állam kiszolgáltatottjai, Bukarest koldusai legyenek. Ilyen értelemben mindaz, amit a mély állam- és alkotmányreformról mondok, az az ő érdeküket is szolgálja. Ezen túlmenően más kérdések esetében sincs különbség magyar és román között. Az egészségügyi szolgáltatás például mindenki számára egyforma, a betegség nem válogat román és magyar között, ha kórházba kerülünk, egészségügyi szolgáltatásra szorulunk, és ugyanolyan mértékben szenvedünk hiányt a rendszert jelen pillanatban jellemző tényezők miatt, akár románok, akár magyarok vagyunk.

Hasonló a helyzet a gazdasági válsággal kapcsolatban. Én az előítéleteket próbálom föllazítani, valamilyen mértékben lebontani. Azt próbálom elmondani, hogy a magyarok nem ellenségei a románoknak, csupán azt kérik, hogy az 1918-ban tett ígéreteket be kell tartani, és azt mondjuk, hogy amit mi kérünk, az nem a románok ellen irányul. Nagyon nehéz ezt elmagyarázni, de egy ilyen kampánynak ez is a célja, feladata, és természetesen a jelölt felelőssége is.

– Gondolkodott-e már azon, államfőként mi lenne az első konkrét kezdeményezése, intézkedése?
– Természetesen felvetődött már bennem ez a kérdés. Először is, pontos képet szeretnék kapni az ország gazdasági-pénzügyi helyzetéről annak érdekében, hogy a diagnózis megállapítása után ehhez tudjuk igazítani a kezelést. A gazdasági-pénzügyi állapotokról nagyon sok román politikusnak nincs valós képe, különösen azoknak, akik ellenzékben voltak az elmúlt időszakban.

Tehát Mugur Isărescu jegybanki kormányzóval, a pénzügyminisztérium szakértőivel és a kereskedelmi bankok képviselőivel egyeztetnék és kérnék pontos diagnózist. Ezután parlamenti többséget kellene összehozni, hogy minél hamarabb kormánya legyen Romániának, mert kabinet nélkül nincs költségvetés, büdzsé nélkül pedig a jövő esztendő egyelőre a levegőben lóg, és még inkább bizonytalanság uralkodik el az embereken, ami nem jó. Aztán az első lépéseket követően megkezdeném az alkotmányos és államreformot célzó, az államfő szerepét és feladatát képező társadalmi párbeszédet, mert mindezzel egy percet sem szabad késlekedni.

– Esetleg azt is tudja már, kit bízna meg kormányalakítással?
– Személyi opciókról még nem beszélek, mert senkinek sincs abszolút többsége a parlamentben. Meghallgatnám a parlamenti pártokat, és elfogadnám a többség javaslatát – persze ha nem merülnének fel olyan problémák a jelölt személyével, előéletével kapcsolatban, ami alkalmatlanná tenné. Nem azzal kezdeném, hogy kitalálnék egy személyt, és a saját képemre próbálnám faragni a társadalmat, hiszen a parlamenti többség rendelkezik a későbbi kormányzást meghatározó felelősséggel.

– Mennyivel volt könnyebb vagy nehezebb feladata, küldetése az RMDSZ korábbi két államfőjelöltjéhez, Frunda Györgyhöz és Markó Bélához képest?
– Bizonyos értelemben könnyebb volt, másrészt viszont nehezebb. Könnyebb azért, mert nem én vagyok az első, az úttörés megtörtént, ma már nem csodálkoznak rá annyira egy magyar államfőjelöltre és általában egy magyar politikusra, mint a korábbi választások idején. Olyan szempontból volt nehezebb a mostani kampány, hogy az elnökválasztás nem esett egybe a parlamenti megmérettetéssel.

Az RMDSZ-es kollégák természetesen mellettem vannak, segítenek, de mégiscsak egy ember, egy arc próbál támogatást és mozgósítást biztosítani. Márpedig amikor a két választás egybeesett, akkor valamennyi megyében a legtöbbet próbáltak tenni a képviselő- és szenátorjelöltek azért, hogy jó legyen a részvétel, hiszen mandátumuk is ettől függött. Ennek ellenére azt tapasztaltam, hogy bárhol jártunk, a kollégák ott voltak mellettem.

– Mi a tapasztalata, sikerült eljuttatnia üzenetét a választópolgárokhoz? És itt most a román nemzetiségűekre is gondolok.
– Erről egyelőre nagyon empirikus információim, adataim vannak, amelyekről viszont nagyon szeretném hinni, hogy mérvadóak. A különböző találkozások, beszélgetések, viszszajelzések alapján azt szűröm le, hogy az elmúlt közel egy hónapos kampány során sikerült eljuttatnom az üzenetemet. Ez nem azt jelenti persze, hogy a mozgósítás is ugyanolyan mértékűnek ígérkezik, de azért reménykedem abban, hogy ez is jó lesz.

Számomra óriási elégtétel ebben a kampányban, hogy bárhová mentem, a nem RMDSZ-párti, nem magyar nemzetiségű emberek is mindig nyitottan és párbeszédre készen fogadtak, soha nem tapasztaltam ellenségeskedést. Elmondták, ha nem értettek egyet valamivel, de olyan elutasítással nem találkoztam, amely miatt megtorpantam volna, vagy elveszítettem volna abbéli hitemet, hogy ezt érdemes és kötelességünk jól végigcsinálni. Még akkor sem tapasztaltam ilyesmit, amikor román közegben jártam.

– Milyen feltételek mellett fogja egyik vagy másik román jelöltet az erdélyi magyar szavazók figyelmébe ajánlani, ha nem jut be az államfőválasztás második fordulójába?
– Választási programomban fellelhetőek a magyar közösség érdekeit tükröző célok, ezekből fog összeállni a feltételcsomag, emellett természetesen a társadalmi reformokra vonatkozó fejezetből is meg kell fogalmaznunk feltételeinket és elvárásainkat. De mindezt majd csak az első forduló után fogjuk megtenni. Egykori újságíróként megértést kérek a sajtó képviselőitől és az olvasóktól, ellenben a sajtón keresztül nem lehet meggyőzőnek lenni, hiszen akkor miről tárgyalnánk később? Viszont a programom alapján minden éles eszű olvasó rájön, melyek lesznek a feltételeink.

– Ön szerint ki lesz Románia leendő államelnöke?
– Nem tudom, nem vagyok jós. Ebben a pillanatban nagyon nehéz ezt megmondani. Egy dolgot viszont megkockáztatok: nagyon szoros küzdelem ígérkezik, mindössze néhány százalékon fog múlni a megmérettetés kimenetele, és lehetséges, hogy ezt a néhány százalékot az erdélyi magyarság fogja adni. Tehát a közösségünkön fog múlni, hogy ki lesz Románia elnöke.