Így támadják a magyarokat: az úzvölgyi temető ügye visszatérő kampánytéma

Tudor Barbu szerint ugyanis a temető egyértelműen Bákó megyéhez tartozik, ennek igazolására a tévé képernyőjén amúgy alig kivehető kataszteri igazolást is bemutat, ám azt a kérdést már ugye nem bontja ki, hogy a kataszteri bejegyzés mikori keltezésű, ugyanis a terület hovatartozása kapcsán előálló vita legalább 30 éves – kataszteri bejegyzés ide vagy oda.

A műsorban ugyancsak bemutatásra kerülnek olyan közigazgatási dokumentumok, amelyek azt lennének hivatottak bizonyítani, hogy Dormánfalva jogosan járt el. Ennek alátámasztására szintén bemutatják azokat a dormánfalvi önkormányzat által kiadott engedélyeket, amelyekben szerepel az úzvölgyi nemzetközi katonai temető, illetve annak az engedélyezése, hogy ide ötven betonkeresztet állíthatnak fel.

Amit nem tesz hozzá a rutinos műsorvezető, hogy ezek az engedélyek semmit sem érnek, hisz nem a dormánfalvi önkormányzat kell engedélyezzen egy nemzetközi katonai temetőben tervezett építkezést, hanem a központi államigazgatás vonatkozó szervei, úgy mint a kulturális minisztérium, innen pedig engedélyt az úzvölgyi keresztállításra senki nem kapott. Szintén kimarad a műsorból a magyaroknak kedvező információ bemutatása, miszerint maga Bákó megye (Barbu szerint ugye egyértelműen ide tartozik Úzvölgye) prefektúrája adott ki közleményt arról, hogy a betonkeresztek felállítására nincs engedély, azok illegálisan állíttattak fel. De ezekről, mint említettük, egy szó nem hangzik el...

Azonban ez még csak bevezető a jól felépített hazugságáradatba, amit azért annyira jól mégsem építettek fel. Annak bizonyítására, hogy itt román katonák is nyugszanak, a B1 szerkesztői a korabeli regisztert mutatják be – a televízió képernyőin ezek szintén nem jól olvasható képek, a műsorvezető felhívja a figyelmet, hogy a bemutatott dokumentumokat bárki megnézheti a B1 tévé honlapján.

Nos, a honlapon csak a már említett és az ügy szempontjából irreleváns dormánfalvi engedélyek olvashatóak, kivehetők, a szóban forgó regiszter halvány, alig kivehető és nem is nagyítható, nem is letölthető, hogy további vizsgálódást tegyen lehetővé. Ebben a regiszterben jelennek meg a román katonák nevei – legalábbis Tudor Barbu és a B1 szerkesztőinek állítása szerint.

Nekünk azonban sikerül kibetűzni ezeket a „román” neveket: Balog Bela (így, ékezet nélkül), Bodor Tamaş (szintén így, ékezetek nélkül és román s-el), Baraczkos Jakab és még egy Balogh Bela (szintén ékezet nélkül).

Így váltak román hőssé egy félórás műsor alatt a magyar honvédek.