Felvidékiek Kolozsváron

A beszélgetést Kántor Lajos irodalomtörténész, a Kolozsvár Társaság elnöke moderálta: B. Kovács Istvánnal és B. Klement Zoltánnal, a Duna Tv munkatársával közösen a többségi és kisebbségi társadalmak viszonyát vitatták meg a Kárpát-medencében kisebbségben elő magyarság és a többségi nemzetek, illetve a cigányság és a többség viszonylatában egyaránt.

A Székelyföldön másképp vetődik fel a kérdés, mint Kolozsváron – vezette fel a tömbmagyarság és a szórvány kérdését Kántor Lajos. B. Kovács István válaszként elmondta: a Felvidéknek is megvan a maga „Székelyföldje”: Csallóköz, Dél-Gömör és az Ipoly mente számít tömbmagyar vidéknek. A rimaszombati muzeológus ugyanakkor hozzátette, ami a magyarság számarányát illeti, Kassán már roszszabb a helyzet, mint Kolozsváron, Rimaszombaton a legutóbbi népszámláláskor a 24 ezer fős kisváros 40 százaléka vallotta magát magyarnak, de Dunaszerdahelyen még a magyarok vannak többségben.

A szlovákok és a magyarok együttélését a felvidéki muzeológus úgy jellemezte: „a lehetőségek szerint keressük az együttműködést, de ez nem mindig sikerül”. „Szlovák barátaink néha nagyvonalúságból adnak ezt-azt, de egyenrangú félként nem tárgyalnak velünk” – szemléltette a felvidéki viszonyt B. Kovács István. Kántor Lajos másik felvetésére, amely az értelmiség szerepét firtatta a kisebbségi társadalmakban, a rimaszombati muzeológus elmondta, ’45-ben a magyar értelmiséget „lefejezték”, az új értelmiségi réteg pedig alulreprezentált a szlovákhoz képest.

B. Klement Zoltán, aki romológia (cigányságkutatás) szakon szerzett diplomát, és a lovári cigány nyelvből nyelvvizsgát is tett, ugyanakkor elmondta: a magyarországi cigányság számára többek közt az okozott gondot, hogy a beás cigány nyelvnek sokáig nem volt írott változata, csak beszélt formája létezett. A félmilliós magyarországi cigányság 71 százaléka már nem beszél cigányul, tette hozzá.