Ezerhektáros területért perel a csíktaplocai katolikus egyházközség

Vendéglátásért erdőt kaptak

„Az ügy megértéséhez vissza kell lapoznunk a történelemkönyvben” – mondta lapunknak Boros Károly csíktaplocai plébános. Mint kifejtette, a 17. század végén Ghica moldvai fejedelem 7835 hektár erdőt adományozott az akkor már létező csíksomlyói Szent Péter Római Katolikus Egyházközségnek azért, hogy ez a pünkösdi búcsúk idején szállást és élelmet biztosítson a Kárpátokon túlról a csíksomlyói Szűzanyához zarándokló híveknek.

Boros Károly szerint a számos hivatali okmány mellett erről a korabeli plébános bejegyzése is tanúskodik a Historia Domusban (az egyházközség életét, jelentős eseményeit, történetét bemutató, nyomon követő munka). Mint mesélte, az 1929-es agrárreformkor az egyházi tulajdonban lévő erdőket is kisajátították, de ezerhektárnyi erdőt továbbra is meghagytak a csíksomlyói, illetve az akkor már önállósult csíktaplocai egyházközségnek.

Utóbbiak mindkét egyházközség nevében igénylik vissza az erdőt. 1940–43 között a magyar állam visszaosztotta a román agrárreform során elkobzott erdőket a helyi önkormányzatoknak, de az említett ezer hektár továbbra is egyházi tulajdonban maradt. A második világháború utáni időszakból, 1947-ből még mindig egyházi bérbeadási szerződések tanúskodnak arról, hogy a kérdéses terület a „Szent Péter-egyházközség” tulajdona volt.

„Hivatalosan 1953-ban államosították a területet, de még a kommunizmus éveiből származó térképeken is magánerdőként jelölték” – magyarázta a plébános paksamétányi dokumentummal, térképpel bizonyítva szavai hitelességét. Az erdő egy része jelenleg közigazgatásilag a Neamţ megyei Tarkőhöz tartozik.

Félreértelmezett egyházi terminológia

A per tárgyát képező ezerhektáros erdőterület a Barátos, Tarhavas, Nagyhavas és Balányos nevű dűlőkben terül el, amiből 600 hektárnyi Neamţ, 400 hektárnyi pedig Bákó megye közigazgatási területére esik. A régi iratok szerint a „Szent Péter-egyházmegyéhez” négy település, Csomortán, Csobotfalva, Várdotfalva és Csíktaploca római katolikus hívei tartoztak. Ezeket a közösségeket az egyházi terminológiában „polgári községeknek” nevezik.

„Ezt használta ki a tarkői polgármesteri hivatal ügyvédje azt állítva, hogy a terület több községnek a tulajdona, holott szó sincs erről” – magyarázta Boros Károly plébános, hozzáfűzve, hogy véleménye szerint a fordító félreértelmezte a „polgári község” kifejezést. Ugyanis nem különálló önkormányzatokról, hanem a csíksomlyói egyházközséghez tartozó, azt alkotó falurészekről, negyedekről van szó, hangsúlyozta a plébános, aki szerint mindezt a csíkszeredai és csíkpálfalvi polgármesteri hivatal is igazolja.

Boros Károly közölte, a két egyházközség azt követően fordult jogorvoslatért előbb a békási bírósághoz, majd – miután ez visszautasította keresetét – a Neamţ megyei törvényszékhez, illetve a bákói és moineşti-i bíróságokhoz, miután a tarkői önkormányzat visszautasította a visszaigénylési dossziét. „De mindhiába, mert nincs politikai akarat” – fakadt ki a plébános. Mint mondta, annak ellenére tagadták meg a restitúciót, hogy az iratcsomók benyújtásakor a tarkői jogtanácsos úgy fogalmazott: „ez a dosszié a legteljesebb.”

Ennek ellenére később „megalapozatlan”-nak ítélték a kérelmet, idézte fel a plébános. Hozzátette, a tarkőiek annyira ellenségesen viszonyultak hozzájuk, hogy amikor néhány egyháztanácsossal elment szemügyre venni a visszaigényelt erdőt, szinte megverték a moldvai erdészek. „Sok fa hiányzik a területről, de kifizettek azzal a magyarázattal, hogy gyérítik az erdőt” – összegezte a látottakat Boros Károly.

Lezáratlan határvita

A csíktaplocai római katolikus egyházközség esete a Neamţ megyei hatóságokkal nem egyedi – mint ismeretes, a moldvai térség és Hargita megye között évek óta dúl a vita a megyehatárról. Gyergyószentmiklós önkormányzata folyamatosan azzal szembesül, hogy a Gyilkostó üdülőtelep térségében a Neamţ megyei hatóságok jelentős területeket foglalnak el illegális építményeikkel, illetve feljebb költöztetik a megyehatárt jelző táblát, egyre nagyobb területeket tekintve magukénak.

Noha ez ügyben számos alkalommal tárgyalóasztal mellé ültek a két megye elöljárói, a tárgyalásoknak még mindig nincs megnyugtató eredménye. A neamţiak továbbra sem ismerik el az 1968-as megyésítéskor kijelölt határokat, és míg a Hargita megyei szakemberek a Lapos-pataknak a műúttal való találkozását tekintik határvonalnak, addig a Neamţ megyeiek a Kupás-patak Békás-patakba ömlését ismerik el határként.

Az ügyben legutóbb augusztusban egyeztettek a két megye elöljárói, az akkori döntés szerint egy már meglévő bizottság feladata tisztázni a helyzetet. Ennek ellenére nem sokkal a tárgyalás után a Neamţ megyeiek építkezni kezdtek az alagút fölötti térségben, a Gyergyószentmiklóshoz tartozó Gyilkostó üdülőtelep területén. Az építkezést pedig csak akkor voltak hajlandóak leállítani, amikor a helyi önkormányzat bírságot helyezett kilátásba. Azonban ez sem ment simán, részletezte az ügyet a Krónikának Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök.

Mint mondta, a gyergyószentmiklósi önkormányzatot többször is fel kellett szólítania hivatalos levélben, hogy rójon ki bírságot a törvénytelenül építkező neamţiakra. „Ha kifizetik, akkor azzal elismerik, hogy jogtalanul építkeztek, ha meg nem fizetnek, akkor a közigazgatási bírósághoz kell fordulniuk” – magyarázta Borboly kifejtve, hogy ezáltal próbálják jogi útra terelni a vitás kérdést. Ugyanis a kijelölt bizottság, amelynek feladata lenne a vitás kérdés intézése, továbbra sem végzi a munkáját, Borboly szerint legfőképp azért, mert a Neamţ megyeiek nem értettek egyet azzal a Hargita megyei javaslattal, hogy cseréljék ki a testület tagjait.

A tanácselnök ugyanakkor levélben szólította fel a Nemzeti Parkőrséget, illetve az Országos Útügyi Hatóságot, hogy az érvényben lévő törvények értelmében járjanak el hivatalosan a törvénytelenül építkező neamţiakkal szemben. „Előrelépésnek tekintem viszont, hogy a gyergyótölgyesi erdészet esetében sikerült elérnünk, hogy perbe fogják a Neamţ megyeieket szintén törvénytelen építkezés miatt” – mondta Borboly, hozzáfűzve, hogy a továbbiakban arra kéri majd az RMDSZ felső vezetést, hogy kiemelten foglalkozzon a Neamţ és Hargita megye közötti határvitával.