Erkölcsi, anyagi kártérítésért küzdenek a volt politikai foglyok

Nistor Man, a megyei fiókszervezet elnöke elmondta: a volt politikai foglyok számát a rendszerváltás előtt közel egymillióra becsülték, az egyesület tagjainak száma azonban évről évre csökken. „Az egyesület legfontosabb feladata továbbra is az marad, hogy jogainkat érvényesítsük. Léteznek olyan érvényben lévő jogszabályok, melyek szavatolnak bizonyos kedvezményeket, ugyanakkor előírják, hogy a kommunizmus még életben lévő áldozatait erkölcsileg és anyagilag kártalanítani kell” – hangsúlyozta felszólalásában a szervezet elnöke, aki szerint a törvény előírásait egyes, döntéshozó helyzetben levő személyek figyelmen kívül hagyják. „A falun élők közül sokan panaszkodnak amiatt, hogy a helyi hatóságok nem akarják tudomásul venni, hogy a volt politikai foglyok adómentességet élveznek a törvény szerint. A polgármesteri hivatalok mindenféle új illetéket találnak ki, és arra hivatkoznak, hogy azokra nem vonatkozik a korábban meghozott törvény. Elfelejtik, hogy annak idején mindenünket elvették, nem volt jogunk a tanuláshoz” – mesélte az elnök, aki 13 évet ült börtönben, háromszor felvételizett különböző egyetemekre, ahonnan rendre eltanácsolták, végül nagy nehézségek árán tanári diplomát szerzett.

Még ma is kényszerlakhelyen

Az elnök és társai szerint ma is az a legfőbb gondjuk, hogy nagyon sok volt politikai fogoly nem kapta vissza elkobozott vagyonát. A szászrégeni Fekete Miklós, aki földbirtokoscsaládból származott, azt állítja: ma is kényszerlakhelyen él, hiszen szülei házát eladták, majd később lebontották. A Fekete család mindmáig nem részesült kártérítésben az elkobzott házért, a 200 hektárnyi családi földterületből csak 10 hektárt kaptak vissza. Felhívták a figyelmet arra is, hogy Maros megyében számtalan kártérítési per zajlik. Köztudott, hogy az 1990-es évek elején nagyon sok államosított házat értékesített a kormány. Majd 2005-ben a kormány létrehozott egy pénzalapot, amelyből kártérítenék azokat a volt tulajdonosokat, akiknek az állam nem tudta természetben visszaszolgáltatni az ingatlanjaikat. Maros megyében azonban még senki nem látott egy banit sem, ami ebből az alapból származott volna – mondta Nistor Man.

Elfelejtett törvényalkalmazás

A Maros megyei szervezet egyik alelnöke, Bustya Dezső nyugalmazott református lelkész 1952-ben az úgynevezett IKESZ-csoport tagja volt. A kolozsvári volt református gimnázium tanulóinak egy csoportjával illegális, kommunistaellenes szervezetet alakított. Harmincöten keveredtek bele az ügybe, mindnyájukat elítélték. Érdeklődésünkre elmondta: a rehabilitálási pert már a kommunizmus idején be kellett indítaniuk. Másképp nem gyakorolhatták zavartalanul hivatásunkat.

„Feleségem is két évet ült, szintén az IKESZ-per nyomán. Annak idején olyan indokolással rehabilitáltak bennünket, hogy kiskorúak voltunk, amikor azok az események zajlottak, amiért korábban elítéltek. Így én is gyakorolhattam a református lelkipásztori hivatást. Persze ez nem mentesített a későbbi hátrányoktól és zaklatásoktól” – magyarázta Bustya Dezső. Jelenleg a volt politikai elítéltek minden börtönben eltöltött évért havonta 200 lejnyi kártérítést kapnak.

Bustya Dezső szerint egyes volt politikai foglyok, akik később 1989-ben kimentek az utcára, tehát forradalmárnak számítanak, és ha még az észak-erdélyi üldözött státus is vonatkozik rájuk, igen jelentős jövedelemben részesülnek. De a legtöbb volt elítélt – többnyire idős emberek – nagyon szerény körülmények között élnek. Pereskedésre már nem futja az erejükből, és pénzük sincs erre. „Azt tapasztalom, hogy a volt politikai foglyok jogaira vonatkozó törvények előírásait rendkívül nehéz érvényesíteni. Például akinek kocsija van, annak nem kellene parkoló díjat fizetnie. A marosvásárhelyi őrzött magánparkolók tulajdonosai ugyanúgy elkérik tőlünk a pénzt, mint bármelyik állampolgártól. A volt politikai foglyok elméletileg ingyen utaznak a városi tömegközlekedési eszközökön. De például a 90 éves, vásárhelyi Cormoş bácsinak buszbérletet kell váltania, ha időnként fel akarja keresni marosszentannai kertjét, mert az a város határán kívül esik. Ezenkívül sajnos az ingyenes orvosi-kórházi kezelésre és ingyenes gyógyszerekre vonatkozó szakasz sem érvényesül. A legtöbb analízist, gyógyszert meg kell fizetnünk” – panaszolta el az alelnök.

Aláírásra váró mentesítés

Ceauşescu 1978-ban amnesztiában részesítette azokat, akiket valamiért elítéltek az ötvenes-hatvanas években, tehát a köztörvényes bűnözőkkel együtt a volt politikai elítélteket is rehabilitálták. Egy későbbi amnesztia 1990 végén következett be, de mindeddig mindenkinek egyénileg kellett kérnie a saját rehabilitálását. Most már létezik egy törvény, amelynek értelmében a volt politikai elítélteket automatikusan felmentik minden vád alól, de azt még nem írta alá az államelnök, tehát nincs érvényben – magyarázta lapunknak Nistor Man. Ugyanakkor mindez csak az erkölcsi jóvátételre vonatkozik, ezek a rendeletek nem szólnak az anyagi kártérítésről, azt továbbra is mindenkinek egyénileg kell kiharcolnia.