Elviselhetetlen bűz terjeng Marosvásárhelyen

„Először a szomszéd ülepítőjére gyanakodtam, de néhány perc után rájöttem, hogy a Tordai Impex városvégi istállóitól terjeng” – meséli a Szent István utca egyik lakója. Néhány nappal ezelőtt a Tudor lakónegyed másik részében, valamint a több mint másfél kilométerre lévő Real és Praktiker üzletházak parkolójában is jól lehetett érezni a bűzt.

A környéken a Tordai család két éve működtet vágóhidat és húsfeldolgozót, de erre soha senkinek panasza nem volt. A hárommillió eurós beruházás a térség első EU-s szabványoknak megfelelő létesítménye. A lakók bosszúságát az egy kilométerrel odébb, a város határában, egy erdő mellett fekvő istálló okozza. Ottjártunkkor egy idősebb férfitól megtudjuk, hogy a tulajdonos „elutazott magyarba”, ama kérdésünkre pedig, hogy honnan származik a bűz, vállvonogatva válaszolta: „Ilyen a levegő!” Közben a földút alatt, diszkréten elvezetett csatornára leszünk figyelmesek, mely az istállót a Poklos-patakkal köti össze.

Tordai Attila tulajdonossal csak a sokadik próbálkozásra sikerül beszélnünk telefonon. Első reakciója az, hogy sem neki, sem cégének nincs semmiféle farmja. Amikor elmondjuk, hogy bármennyire is eldugott helyen fekszik, a szag után menve mi mégis megtaláltuk, pontosít: „Az egy kis istálló”. Tordai esküszik, hogy a bűz nem az ő állataitól származik. „Nekünk van egy gyűjtőnk, az állati ürülék onnan, trágya formájában a mezőre kerül. Biztos az érződik” – mentegetőzik. A Maros megyei Környezetvédelmi Őrséghez érkezett panaszok nyomán az illetékes szerv több ellenőrzést is tartott. Kiszállásuk alkalmával a környezetvédők nem tapasztaltak kihágást a Poklos-patak szennyezését illetően. A hatóság munkatársa, Kun Annamária úgy véli, az istállóból az út alatt átvezető csatornán csak az esővíz csordogál a patakba. A felügyelő szerint az állattartás egyelőre nincs szabályozva – mindenki annyi jószágot tarthat, amenynyit akar. Egy másik ellenőrzés alkalmával mintegy húsz tehenet és három disznót számoltak össze a telepen. A helyszínre kiszálló közösségi rendőrök némileg cáfolják Kun állítását, miszerint falun mindenki annyi állatot tarthat, amennyit óhajt.

„Az istálló nem rendelkezik működési engedélylyel. Eddig mi sem tudtunk a létéről. Megbüntettük a Tordai céget, s ha kell, minden héten megbírságoljuk, amennyiben nem hajlandók felszámolni” – állítja Valentin Bretfelean igazgató. A Krónikának eljuttatott, írásban is megfogalmazott válaszból kiderül: az istálló működtetői figyelmen kívül hagyták az önkormányzat 2008/20-as, Marosvásárhely közgazdálkodási, takarítási és higiéniai, valamint városszépítési szabályainak meghatározására és tiszteletben tartására vonatkozó döntését. Ez tiltja az állati ürülék raktározását. „Állattartásra sincs engedélye sem a Tordai családnak, sem a cégének. Nem is lehet, mert Vásárhely lakott területén tiltott az istállók felállítása” – jelentette ki az üggyel kapcsolatosan Csegzi Sándor alpolgármester. Szakács László, a Rhododendron környezetvédelmi alapítvány elnöke szerint Tordaiék ténykedése jóval meghaladja a jóérzés határait. „Sajnos ez Románia és ez Marosvásárhely: akinek van egy jól menő üzlete és sok-sok pénze, mindent megengedhet magának” – nyugtázza a civil szervezet vezetője.

A Tordai Kft. nem először szegi meg a környezetvédelem és közgazdálkodás írott, valamint a jóérzés íratlan szabályait. Vasile Tătar jeddi polgármester szerint a húsfeldolgozó sok keserűséget okozott a Marosvásárhellyel szomszédos község lakóinak. „Tordaiék hosszú ideig a Jeddhez tartozó Agárdra hordták ki az állatcsontokat. Amikor nem látta senki, szétszórták a legelőn, majd eltűntek. A faluban nagy felháborodást keltett a pofátlanságuk, annál is inkább, mivel a lakók tudták, ki követi el azt. Már ismerték a cég autóit, de a szennyezőket soha nem tudtuk tetten érni. Végül úgy sikerült lefülelnünk, hogy a faluból több embert is felkértem, figyeljék, mikor érkeznek a hulladékkal. Amikor lecsaptunk az autójukra, megbüntettük a céget” – mondja Tătar.