Elveszíthetik ANL-lakásaikat az eperszedők

„Nem tartom helyénvalónak, hogy a bérlők évek óta Spanyolországban vagy Olaszországban dolgoznak, és senki nem tud róluk semmit” – mondja Nicolae Moldovan, a Beszterce-Naszód megyei városka polgármestere, aki még az idén újraosztaná az ilyenformán megüresedő lakásokat. Moldovan az ügyet a bethleni tanács elé terjesztette, amely keddi ülésén meg is vitatta a kérdést. Az elöljáró feketelistáján tizenhét név szerepel, őket többnyire a szomszédok jelentették fel. A kérdéses lakrészek még húsvétkor is üresen álltak, ottjártunkkor valamennyi ajtón hiába kopogtattunk. Azaz az egyiknél hosszas kopogtatás után mégiscsak ajtót nyitott egy cigánylány. Szemmel láthatóan zavarba jött, majd azzal vágta ki magát: ő csak három napig lakik itt, amíg a tulajdonosok visszajönnek vidéki vakációjukból. Az üresen álló lakrészeket leszámítva szép számmal laknak fiatal családok a tömbházban, erről leginkább a földszinten elkerített részben feltűnő babakocsi-gyűjtemény tanúskodik.
Bethlenben összesen öt ANL-tömbház épült az évek során, közülük kettő a Petru Maior utcában, egy a Sajói úton, kettő pedig a városháza közvetlen szomszédságában található. A Petru Maior utcai lakrészeket 2002-ben, a Sajó utcaiakat 2003-ban adták át, a fennmaradó két tömbházba pedig várhatóan az idén költöznek be a lakók. A szerződéskötéskor mindenki tudomásul vette a feltételeket: rendesen fizeti a 3–400 ezer lejes házbért, nem költözik el, nem adja albérletbe a lakást, nem változtatja meg annak rendeltetését. Betartani viszont nem mindenki tudta – vagy nem is akarta.
A tanácsülésre az érintett lakók is hivatalosak voltak, de közülük csak hárman jelentek meg. Bár az ülés nyilvános, a többi napirendi pont tárgyalása alatt inkább az előtérben várakoznak. Claudiu Baniai állatorvos azt állítja, fogalma sincs, miért nem akarja meghosszabbítani vele a szerződést a városháza. „Feleségemmel együtt lakunk a kiutalt garzonban, amelyet jogszerűen használunk” – mondja, hozzátéve, bizonyára a rosszindulatú szomszédok jelentették fel az önkormányzatnál. A Suciu házaspár még nála is szűkszavúbb. „Hagyjon békén a kérdéseivel, a polgármesterhez jöttünk, tisztázni a helyzetet” – veti oda végül a férfi ingerülten. A titkolózásnak kevés értelme van, a tanácsülésen a polgármester részletesen ismerteti a problémás helyzeteket. Kiderül, a Baniai családnak kiutalt garzonban évek óta a nagymama lakik, a fiatalok csupán a kilakoltatás hírére költöztek vissza a lakásba, a Suciu házaspár férfi tagja pedig ortodox pap, akit a kiutalás óta eltelt időszakban elhelyeztek Bethlenből. „Szeretnénk visszajönni, de egyelőre nincs szabad parókia, addig is a sógornőm lakik az ANL-lakásban” – magyarázkodik a feleség a tanácsosoknak. Bár a Nicolae Moldovan polgármester által ismertetett esetek többségében a lakók egyszerűen bezárták az ajtót, és szó nélkül eltűntek az ibériai eperföldekre, a feketelistán néhány egészen különös példa is akad. „A 9-es lakrészben lakó férfi feleségül vette a 10-es lakrészben lakó hölgyet, így ők már egy családnak számítanak – tájékoztatta az elöljáró az önkormányzati testületet. – Ennek ellenére nincs joguk összeköltözni, mert sem ajtót nem vághatnak önkényesen a két lakrész közé, de egy nagyobb ANL-lakásra sem jogosultak, mert a törvény értelmében egy ember csak egyetlen alkalommal juthat ilyen lakáshoz.” Arra is van példa, hogy egy árvaházban felnőtt fiatal, miután megkapta a lakást, maga mellé vette két, hasonló helyzetben levő társát – a szerződés szerint viszont csak családtagok lakhatnak ANL-lakásban egyazon fedél alatt. A tanács végül úgy döntött: bizottságot hoznak létre, hogy minden esetet egyenként mérlegelve terjesszék majd a testület elé a javaslataikat. A bizottságnak a polgármester, a városháza jogászai, az ANL-lakrészekért felelős házmester és egy tanácsos lett a tagja. Határozott fellépésben nincs hiány – immár csak az a kérdés, mennyire lesznek képesek emberségesen kezelni a határeseteket a bizottság tagjai.