Sikerült kicseleznie a törvényt Ráduly Róbert csíkszeredai polgármesternek. A városvezető ügyvédjei addig kérték a halasztásokat az ellene folyó büntetőjogi perben, míg az ügy elévült. A Brassói Bíróság május 7-én döntött arról, hogy a polgármester ellen folyó büntetőperről leválasztja a polgári peres részeket, egy héttel később pedig megállapította a büntetőjogi ügy elévültét, és lezárta a pert. A polgári peres felek kárigényéről pedig egy újabb, ez év június 11-én kezdődő perben dönt majd a Brassói Bíróság. Az erre vonatkozó információk a bíróság honlapján jelentek meg az elmúlt napokban.

Ráduly Róbert még parlamenti képviselőként 2001. október 30-án gázolta el egy predeali gyalogátjáró körzetében az akkor 61 éves Elena Stoenicát. A bukaresti asszonyt ő maga szállította kórházba szolgálati kocsijával, ez után tért vissza a baleset helyszínére. Elena Stoenica súlyos sérüléseket szenvedett, 120 napos kórházi kezelés után rokkanttá nyilvánították.

Per csak 2005. januárjában indult a gázoló ellen. A Legfőbb Ügyészség ugyan már 2001-ben összeállította a vádiratot, a képviselőt a mentelmi jog védte attól, hogy törvény elé állítsák. Ráduly 2004 nyarán lemondott a képviselőségről, miután Csíkszereda polgármesterévé választották. Jelenleg második mandátumát tölti a város élén.

Nemcsak az áldozat kért kártérítést

A polgármester a Krónika 2005. december 9-i számában arról beszélt: politikai ellenlábasai akadályozták meg, hogy az ügy már 2001-ben bíróságra kerüljön. Ezek ugyanis abban voltak érdekeltek, hogy sakkban tartsák. Azt azonban cáfolta, hogy a büntetőperrel sikerült volna befolyásolni a politikai döntéseit.

A vádirat szerint egyébként a baleset a gyalogátkelő övezetében történt, és ha Ráduly a megengedett sebességgel közlekedett volna, és időben kezdett volna fékezni, elegendő idő állt volna rendelkezésére, hogy megálljon, és átengedje az út baloldaláról elindult asszonyt. A dossziéhoz Ráduly is szakértői iratot csatolt, amely viszont azt tanúsítja, hogy a jármű a megengedett sebességgel haladt. A polgármester azt is kétségbe vonta, hogy a gyalogátkelő övezetében történt volna a baleset, szerinte az 8 méterrel az átkelő után következett be. A perben nemcsak az áldozat támasztott anyagi igényeket vele szemben, hanem a Brassó megyei Kórház, a Bukaresti Sürgősségi Kórház és a bukaresti Elias kórház is.

Az ügyvédek a halogatás technikájához folyamodtak

A Brassói Bíróság 2006. októberében az ügyészség érveit tartotta erősebbeknek, fél évi felfüggesztett börtönbüntetésre, és kártérítés fizetésére ítélte a politikust. Az ítélet ellen azonban valamennyi fél fellebbezett, a Brassó Megyei Törvényszék pedig visszaküldte alapfokra a dossziét. A polgármester 2007. március 2.-i lapszámunkban arról nyilatkozott, hogy nem örül a fordulatnak, ő ugyanis abban érdekelt, hogy minél előbb kerüljön pont a bírósági ügy végére. Ennek ellenére az őt képviselő ügyvédek folyamodtak rendre a halogatás taktikájához.

A bíróság honlapján megtalálható kronológia szerint a 2007 májusában újrakezdett perben 13 alkalommal kellett halasztani. Az okok között szerepel az ügyvéd keresése, perrendtartási kifogás emelése, a tanúk távolmaradása, valamint valamely jogszabály alkotmányossági vizsgálata is. Utóbbi bizonyult a leghasznosabbnak az időhúzásban. A Brassói Bíróságnak ugyanis 2008. márciusától 2009. májusáig kellett várnia az alkotmánybírósági állásfoglalásra. Ez idő alatt évült el a gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés ügye.

Ráduly levonta a tanulságot

Telefonon megkerestük Ráduly Róbertet, aki azt nyilatkozta, tőlünk értesül a brassói bírósági döntésről. A politikus cáfolta, hogy az időhúzásra építette volna a védekezési stratégiáját. „Igyekeztem függetleníteni magam ettől az ügytől; az ügyvédek dolga volt, hogy miként képviselnek” – jelentette ki. Kérdésünkre, hogy örvend-e a fejleményeknek, megjegyezte, ebben az ügyben inkább magát tekinti áldozatnak, hiszen nem volt könnyű hét és fél évig az ügy terhét viselni. „A tanulságokat viszont levontam – jegyezte meg Ráduly. – Az Isten ugyanis üzenni kíván egy-egy ilyen történettel mindannyiunknak.”

A per kezdetekor Elena Stoenica 50 ezer lejes kártérítést, valamint a betegápolóinak fizetendő havi négyszáz lejes járadék megítélését kérte a bíróságtól. A polgármester kérdésünkre elmondta, nem tudja, hogy a sértett fél újrafogalmazza-e a kártérítési igényét. Abbeli meggyőződésének adott hangot viszont, hogy az ő ügye ezennel lezárult. Ha a bíróság megalapozottnak is tartja a kárigényt, ezt a biztosítónak kell kifizetnie.