Egy lelkész tündöklése és bukása

Szabó Csongort 2005-ben a kérői ifjúsági táborok sikere és a gyülekezet menedzserszellemű vezetése okán a Krónika is az év emberének jelölte. Azóta azonban paráznaság és sikkasztás ügyében is elmarasztalták az egyházi hatóságok. A volt lelkész arra készül, hogy világi bírósággal hatálytalanítsa az ellene hozott egyházi döntéseket.

Mindenütt jó, de a legjobb itt – hirdeti egy megkopott felirat a kérői református parókia kapuján. A mondat egykor a kérői szórvány ifjúsági tábor szlogenje volt; évről évre fiatalok százai érezhették igaznak. A Szabó Csongor lelkész által szervezett tábor – melyet a közigazgatásilag Szamosújvárhoz tartozó Kolozs megyei településen tartottak meg hét alkalommal – sokukban hagyott életre szóló nyomot. Most rendőrautó fordul meg az épület mellett, a hatóságok is felkészültek az esetleges rendbontásra. Bent a palástjogától megfosztott Szabó Csongor tiszteletes hívei fogadkoznak: kitartanak lelkészük mellett, és nem adják az épületet, az ugyanis nem az esperesé, nem is az egyházmegyéé, hanem a gyülekezeté, az övék. Szabó Csongor négy román televízió stábjának nyilatkozik. Magyar újságírókat nem hívott a helyszínre, nem bízik bennük. A Krónika is csak kerülő úton és véletlenül értesült a meghirdetett átadási-átvételi ceremóniáról és az ennek meghiúsítására készülő engedetlenségi megmozdulásról. Egy asszony belekezd a Fel barátim című templomi énekbe, több torokból is felharsan: bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, az utolsó sor viszont már a helyi viszonyokra alkalmazva hangzik el: ha kell, életünket adjuk a lelkészünkért. Szabó Csongor arcáról lerí, meg is hatja a mintegy harminc összegyűlt ember szolidaritása, de kicsit restelli is a fanatizmusukat.

Majdnem az év embere

A magyar nyelvű sajtóval szembeni bizalmatlanság megmagyarázhatatlan, hiszen a palástjától megfosztott kérői lelkész igazán nem panaszkodhat arra, hogy mostohán bántak vele az újságok. Egy gyors internetes keresés több tucat újságcikket dob ki, amelyek lelkesedő, lelkesítő hangvételben számolnak be a kérői ifjúsági táborról, az intézményteremtésről, arról, hogy a lelkész úgy érezte, nemcsak a szószéken kell szolgálnia az alig 100 tagú kicsi református gyülekezetet. Sokaknak munkát is adott egy helyben létesített fafeldolgozó-műhelyben. A Meander Kft. azzal nyújtott eredetit a piacnak, hogy bútorait nem gyalult deszkából, hanem girbe-gurba faágakból készítette. Még a kolozsvári néprajzi múzeum is Kérőből rendelte meg az egyik részlege bútorzatát. A fiatal lelkészt ország-világ pozitív példának tekintette. 2005-ben a Krónika is az év embere címre jelölte, újságunk olvasói azonban végül Nyisztor Tinka moldvai csángó közösségszervezőnek ítélték a címet.

Szabó Csongor: a felettesek akarnak tönkretenni

Szabó Csongor szerint egy ilyen kis gyülekezetben csakis külső biztatásra indulhatnak el a bomlási folyamatok. Úgy véli, Gudor József dési esperesnek köszönheti, hogy 2006-ban több gyülekezeti tag is feljelentette őt az egyházi hivatalokban. „Nem gondoltam volna, hogy az egyházi vezetők részéről fogunk övön aluli ütéseket kapni” – nyilatkozza. Nem kíván részletekbe bocsátkozni, amikor a fegyelmi eljárás magánéleti hátteréről próbálunk tájékozódni. „Családi problémáim voltak, bejelentettem, hogy el akarok válni, és ezen indokkal próbáltak engem professzionálisan is tönkretenni” – magyarázza. Elfogadja a megállapítást, hogy a lelkészek magánélete is példaértékű kell, hogy legyen, de hozzáteszi: „senki nem a válás gondolatával vág bele a házasságába, ha pedig elromlik egy házasság, annak következményeit fel kell vállalnia. „Azokban a testületekben, amelyek engem elítéltek, több elvált lelkész is ül. Az ő válásuk fölött szemet hunyt a püspökség” – jegyzi meg. Mint elmondja, az eljárás során egyre gyarapodtak a vádak ellene: sikkasztással, az istentiszteletek elmulasztásával is vádolták. „Három év alatt hat fegyelmi bizottság vizsgált meg, az utolsó három már olajozottan működött, és két hónap alatt kizártak a lelkészek sorából, pedig egyetlen vádpontnál sem tudtak bizonyítékokat felmutatni ellenem” – érvel álláspontja mellett. Megtudjuk, noha májusban már felfüggesztették állásából, ő azóta is megtartotta az istentiszteleteket, és a gyülekezet száz felnőtt tagja közül nyolcvanan aláírták a mellette szóló beadványt. Már csak a világi bíróság ítéletében bízik, melyhez a hét során készül keresettel fordulni. Beszélgetésünknek a tömeg felzúdulása vet véget.

Zsoltáros hangzavar

Egy autóból Gudor József esperes, Székely Vilmos egyházmegyei főgondnok és Szilágyi Róbert szentmargitai lelkipásztor száll ki. Utóbbit azzal bízták meg egyházi felettesei, hogy beszolgáló lelkészként vegye át a gyülekezetet, míg új pap érkezik Szabó Csongor helyébe. Velük jönnek azok a kérőiek is, akik bepanaszolták a papot. „Semmi keresnivalójuk itten!” – kiabálják a kapun belül a leghangosabbak. Miután Szabó Csongor is megerősíti, nem adja át a hivatalát, az egyházmegyei küldöttség visszaindul az autó felé. Székely Vilmos főgondnok próbálja elmagyarázni az embereknek, hogy a lelkészük ellen három szinten is elmarasztaló ítélet született, ez ellen már nem lehet fellebbezni. Azt is elmondja, Szabó Csongor már nem eskethet, nem keresztelhet, nem végezheti el az egyházi szertartásokat, valamennyi általa elvégzett szertartás semmisnek minősül a román törvények előtt is. A háttérben egyesek énekelni kezdenek, mások kiabálással fejezik ki haragjukat. A rendőr is úgy érzi, oda kell sétálnia a hangoskodókhoz.

Gudor József esperes egyáltalán nem örvend annak, hogy médiaeseménnyé dagadt az egyházi fegyelmi ügy, de vállalja, hogy elmondja az egyházi szervek álláspontját, ha egy olyan helyre követjük, ahol nyugodtabban tudunk beszélni.

Kétségbe vont arányok

A falu végén, Szász István házában gyűlnek össze néhányan azok közül, akik Szabó Csongor távozását sürgetik. A házigazda elismeri a lelkész korábbi érdemeit, de kertelés nélkül kijelenti, nem tudja lelkészként tisztelni Szabó Csongort azóta, hogy „elcsapta a feleségét és a gyermekeit”, és odahozott egy nőt a parókiára, aki már gyermeket is szült neki. Azt is kijelenti, nem képviselik a kérői református gyülekezetet azok, akik a lelkész védelmében a parókia udvarára gyűltek. Nemcsak azért, mert ortodox vallású is akadt közöttük, hanem azért is, mert többségükben a lelkész lekötelezettjei. Olyanok, akik templomba sem jártak, egyházadót sem fizettek, csak az adományok édesgették oda őket a lelkész köré.

Az időseknek kijáró tisztelettel hallgatják az összegyűltek Katona Andrást, aki 17 évig volt az egyházközség gondnoka. Az idős ember elmondja, azzal vonta magára a lelkész haragját, hogy az Amerikából kapott támogatások felől kezdett érdeklődni. „Azt úgysem fogom maguknak megmondani soha” – idézte a lelkésztől kapott elutasító választ a volt gondnok. Időközben mások is bekapcsolódnak a beszélgetésbe. Elhangzik, Szabó Csongor több mint 400 ezer dollárral nem tud elszámolni, és míg évente cserélgeti az autóit, a templomfelújításra már nem jutott elég pénz.

A dossziék bizonyossága

Az esperes vaskos iratcsomót vesz elő az aktatáskájából, valamennyi borítóján az elbocsátott kérői lelkész neve szerepel. Elmondja, más gyülekezetek vagyonleltára vaskos dossziényi, Szabó Csongortól egyetlen lapot kaptak, amelyen csak néhány tétel szerepel. Az elővett tárgyalási jegyzőkönyvből kiderül, a lelkész a fegyelmi eljárás során sem bocsátotta a bizottságok rendelkezésére a kért dokumentumokat, megtagadta az együttműködést az ügyében eljáró hatóságokkal. Az esperes közben arra figyelmeztet, hogy az írandó újságcikkben ne említsük lelkésznek Szabó Csongort, hiszen a zsinati fegyelmi bizottság január 21-én hozott döntésével véglegesen és megfellebbezhetetlenül megfosztotta őt ettől a tisztségtől. Kérdésünkre, hogy a pénzügyi vagy a magánéleti vádak vezettek a palástjog megvonásához, az esperes kiigazít: „Nekünk nincs magánéletünk. Mi a gyülekezetben élünk, és nem prédikálhatjuk, hogy ne paráználkodj, ha mi magunk paráználkodunk. Mert hogyan fogadják a hívek azt a prédikációt?” Elismeri, valóban megtörtént már, hogy lelkészek is felbontották a házasságukat, de Szabó Csongor a mai napig nem vált el, és együtt él egy másik nővel, akitől gyermeke is született.

Szilágyi Róbert beszolgáló lelkész lakásokban tudott az elmúlt hetekben istentiszteletet tartani, a templomba nem engedték be Szabó Csongor hívei. „Elkeserítő azt látni, hogy a gyülekezet megoszlott. Vannak rokonok, akik nem beszélnek egymással emiatt” – jegyzi meg a lelkész. A feleket meghallgató újságíró pedig csak annyit állapíthat meg, hogy a keddi fejezet aligha vezetett közelebb a kérői konfliktus megoldásához.