Bontják a premontrei vagyont Nagyváradon

„Azért botrányos ez a bontás, mert a restitúciós bizottsággal zajló perünket Bukarestben a legfelsőbb bíróság napirendjén szerepel, október 29-én lesz a tárgyalás, mivel ugye minden pert elhalasztottak a járványhelyzet miatt. Ha valami per alatt van, akkor nem lehet ilyet csinálni, jogtalan” – fogalmazott lapunknak a premontrei rend képviselője, aki nem kevesebb mint 160 pert folytat a román állammal a szerzetesrend egykori vagyonának a visszaszolgáltatásáért.

A főapát szerint az Ilie Bolojan polgármester vezette adminisztráció nem véletlenül most fogott neki a bontásnak, kihasználva a járvány visszaszorítása érdekében elrendelt kijárási tilalmat.

– vélekedett.

A váradhegyfoki premontrei prépostság vezetője emlékeztetett, hogy a restitúciós bizottság soha nem állította, hogy az egykor híres premontrei gimnázium – melyben jelenleg a román és magyar tannyelvű Mihai Eminescu Főgimnázium működik –, illetve a mögötte található kert – melyre a kommunizmusban a Voința sportpályát építették – ne lett volna a szerzetesrendé. A per tárgyát az képezi, hogy a premontrei ingatlanok mennyire esnek a restitúciós törvény hatálya alá.

A Ghibu-féle érvelés

A Nagyvárad belvárosában található ingatlanegyüttes lényegében a két világháború közötti időszak óta jogi vita tárgya a román állam és a római katolikus egyház között, miután

Ghibu ezt azzal indokolta, hogy a rend nevén szereplő ingatlanok a magyar állam, és nem az egyház tulajdonát képezték, az egyház csak használta azokat, így Trianon után magyar állami vagyonként a román államot illetik meg.

A rend a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó törvény alapján kérte vissza az épületet. Szerintük a tényleges elvétel 1949-ben történt meg, hiszen az állam addig tulajdonosként tekintett az egyházra, mivel ez utóbbival ilyen minőségében fizettetett ingatlanadót 1945 és 1948 között az épületre. Ennek ellenére a restitúciós bizottság elutasította a rend visszaszolgáltatási kérelmét, elfogadva a Ghibu-féle érvelést, és kimondta, hogy a kérelem nem képezi tárgyát a restitúciós jogszabálynak, hiszen az épület már a kommunizmus előtt a román állam tulajdonába került. Ezt a határozatot később a bíróság is megerősítette.

Az önkormányzat azzal is érvel, hogy szerinte a rend megszűnt. Ezzel szemben utóbbi azt mondja, hogy a premontrei rend egy pápai kanonokrend, ezért a pápaság intézményének kellene megszűnnie ahhoz, hogy a rendet is megszűntnek tekintsék, márpedig a katolikus egyház soha nem szűnt meg Romániában.

„Eleve úgy viselkednek, hogy az övék, ami nem igaz” – illusztrálta az elöljáró hozzáállását a főapát.

Emlékeztetett, a második világháború után, amikor a katonák kivonultak az épületből, az akkori prépost a szegénység ellenére fertőtleníttette, helyrehozatta az ingatlant, hogy alkalmas legyen az oktatásra. Pár évig használhatták, szinte új köntösben elállamosították. Azóta az önkormányzat csak kisebb javításokat végzett az impozáns ingatlanon, mely évek óta megérett a felújításra.

„A méltányosság szempontjából szívesen tárgyalnék, de a polgármester azt mondta, hogy ha visszakapják a premontreiek, kifizetteti velük a javításokat. És akkor a premontreieknek ki fogja kifizetni a bért, ameddig bitorolták?” – tette fel a költői kérdést a rend képviselője, aki nyitott a tárgyalásra, de a méltányosság és igazság elveit nem feladva. „Nem vagyok ellensége annak, hogy feljavítsák, de legyen ez közös megegyezés eredménye” – összegzett a főapát.

Hangsúlyozta, ha nem sikerül elérni a restitúciót, kérhetnek revendikációt, az lenne a következő lépés.

– fogalmazott a rend képviselője, aki szerint az ellenfél ráadásul minden bizonyító irathoz hozzáfér, miközben a premontreiektől ezeket is elvették.

Fejes Rudolf Anzelm arra számít, hogy az önkormányzat nem áll le a bontási munkálatokkal, ennek a szükségállapot is kedvez, a premontreiek a kijárási tilalom miatt nem tudnak sztrájkolni. „Tiltakozásaimat el fogom juttatni az illetékes helyekre, ebben nem tudnak megakadályozni. Húszéves keresztút ez tulajdonképpen, de mi hiszünk a feltámadásban” – mondta bizakodón a főapát.