„Nyissuk meg az utat szívünk barlangja felé” – Schönberger Jenő szatmári megyés püspök karácsonyi üzenete

Bár elérhetetlennek tűnt számukra, mégis örök vágyakozással remélték, hogy egyszer meglátják, érinthetik, találkozhatnak vele; Emmánuel, velük lakó, értük jelen lévő Istenük lesz.

Nemeshegyi Péter jezsuita atya írja: „Jelen lenni és találkozni a személyes létezők világához tartozó fogalom. Ha két kő fekszik egymás mellett, nem mondjuk, hogy jelen vannak egymás számára, vagy hogy találkoznak. Olyan létezők találkoznak, akik egymásért, egymás számára vannak jelen. ... A találkozás mindig a másik felé való tudatos, kölcsönös egymás felé fordulás.”

1. - Szent János írja: „Az Ige testé lett és közöttünk lakott.” – a karácsonyi angyal pedig így közölte a pásztorokkal a jó hírt: „Ma megszületett a Megváltótok”! – Ez még nem találkozás. Ez csupán megállapítás. De az utána következők, hogy: „Láttuk dicsőségét”, – a pásztoroknál pedig: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket”, – ezek a szavak már a találkozás felé mutatnak. Az apostolok látták a feltámadt Urat, a pásztorok pedig sietve elmentek, hogy megnézzék a Kisdedet.

Megszületett és feltámadt! Mindkét örömhír régi ígéretek beteljesítése. Itt Isten cselekedett és cselekvésre késztet: nem hagyja nyugodni a pásztorokat, de az apostolokat sem: erről meg kell bizonyosodni! Ha igaz ez az örömhír, akkor ez mindent megváltoztat az életükben, de a mienkben is! Ha igaz, hogy megszületett az Isten Szentje, ha igaz, hogy helyettünk halt meg a véres Golgotán, ha igaz, hogy a halála után dicsőségben feltámadt, ha igaz, hogy egy teljesen új, Istennel közös életet nyerhetünk Tőle – akkor nem alhatunk tovább az éjszakában, akkor semmi nem lehet fontosabb annál, hogy hálásan fogadjuk el a legnagyobb karácsonyi ajándékot.

2. - „Övéi nem fogadták be” – írja Szent János evangélista. ... Mária és József „nem kaptak helyet a szálláson”, – jegyzi meg szent Lukács. Ez bűn volt a betlehemiek részéről, bűn Mária, a gyermeket váró anya és József ellen, bűn a születendő gyermek ellen, de – és ez a megdöbbentő – Jézus nem azért jött, hogy őt oda fogadjuk be csupán, ahova be tudunk fogadni egy gyermeket váró édesanyát, egy házaspárt, hanem azért jött, hogy oda fogadjuk be, ahova senkit se tudunk beengedni, a „barlangistállóba”. Azt mondja Jung, ez a nagy pszichológus, hogy egy barlang van bennünk. És azt mondja Avilai Szent Teréz, hogy ott vadállatok vannak, ösztönök.

Jézus istenségét bizonyítja, hogy ő meg is valósította annak lehetőségét, hogy „énünk barlangjában” megszülethessék. Köztünk maradt az Oltáriszentségben, és ide lép be minden szentáldozással. Ettől nagyobbat, szebbet, örökkévalóbbat senkitől nem kaphatok!

Akkor nemcsak a karácsonyunk, hanem az egész életünk más lesz. Az ilyen emberek közelében jó lenni, mert ott békességet, szeretetet, örömet találni. Bárcsak ilyenekké válhatnánk, bár ilyenekké tehetne bennünket ez a karácsony, és ennek a karácsonynak legnagyobb ajándéka, az Úr Jézus Krisztus! Nyissuk meg az utat szívünk barlangja felé, és legyünk a remény hordozói a Szentévben!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek reményteljes, örömteli és boldog karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott, békés új esztendőt!