„Ne adjuk fel a reményt!” – Böcskei László nagyváradi római katolikus megyéspüspök karácsonyi pásztorlevele

Mert mi is úton vagyunk, és új utakat keresünk. Utakat és úthálózatokat gondolunk ki és építünk meg azért, hogy gyorsabban és biztonságosan célba érhessünk. Akadályt nem ismerve korszerűsítjük útjainkat, az új és ismeretlen utakért pedig kockáztatunk is, mert vonz bennünket az ismeretlen, de csodálatos világ.

Kedves ünneplő testvéreim!

A magasság utáni vágyait félretéve, az emberiség egy olyan világba találja magát, ahol a kirakat a legfontosabb, elhalványul a mélység, a titok, az ebből fakadó öröm és béke. Talán éppen ezért jobban, mint máskor, megfogalmazódik bennünk az aggodalommal telített kérdés, amit sokszor nem merünk kimondani: Jó úton jár ez a világ? Milyen utakat követ az emberiség? Hová vezetnek egyéni és közösségi életünket meghatározó útjaink? Sokszor az a benyomásunk, hogy forgalmi dugóban veszteglünk, máskor a zsákutcák kilátástalanságát szenvedjük, és néha veszélyes utakra sodródunk, amelyek a megelégedettség káprázatával pusztuláshoz vezetnek. Haladunk az úton, a célt azonban nem érjük el, mert nincsen igazi célunk: az önzés és hatalom, az uralkodás és nyereség, az élvezet és érdek csak pusztuláshoz vezethet.

„Menjünk át Betlehembe! Lássuk a történteket!”(Lk 2,15) Karácsony a pásztorok útjáról beszél. Arról az évezredeket összekötő útról, amelyre nem kell sem útidíjat, sem előleget befizetni, mert nem ember alkotta, hanem a minket szerető Atya készítette számunkra. Mennyire boldogító érzés felismerni azt, hogy nem vagyunk elveszett vándorok ezen az úton. Bármikor áttörhetjük az eltévelyedettség zűrzavarát és a mindenséget behálózó sötétséget. Legyőzhetjük a félelmet és a kételkedést, hogy befogadók legyünk a minket vonzó Titokkal szemben. - Talpra kell állnunk és el kell indulnunk a Titok felé. A kiengesztelődés, az elfogadás és a felajánlás útja ez, amely békébe és örömbe öltözteti a világot.

Kedves ünneplő testvéreim!

Mi ott lehetünk ennek az új világnak a kezdeténél, ha megtaláljuk Istent a mi életünkben, ha befogadjuk Őt családunkba, ha egész életterünket az Ő jelenlétébe helyezzük. Ez az az út, az egyetlen út, amely magasságokba emel bennünket, hogy életünkben megtapasztaljuk a világmindenséget átölelő és a ki nem alvó erőt, a Mennyei atya szeretetét, aki a betlehemi Jézusban „út, igazság, élet” (Jn 14, 6)

„Menjünk át Betlehembe! Lássuk a történteket!” (Lk 2, 15) Kedves Testvérem és Nővérem! Elindultál már ezen az úton? Haladjunk együtt, és hívjunk másokat is a béke és az öröm útjára.

Minden kedves testvéremnek és nővéremnek, áldásokban gazdag, új reményt hozó karácsonyi ünnepet kívánok.