„Karácsony Titka ma is ugyanígy ragyog” – Böcskei László nagyváradi megyés püspök karácsonyi üzenete

A pásztorok éjszakai virrasztásának csendjét hirtelen angyali szózat töri meg, és a fény forrása, akire rátalálnak, hódolatra szólítja őket. Karácsony Titka ma is ugyanígy ragyog: csendben születik, mégis mozgásba hozza az egész világot.

Isten is ezt az utat választotta, amikor eljött közénk: nem a zajos utcákon, hanem egy szerény istállóban, az éjszaka csendjének ölelésében, ahol mindenki befogadást nyer. Ennyire egyszerű ez a szívbe markoló történet: „így álljunk meg a jászol előtt és nézzünk rá, amint semmit sem szól vagy tesz, hanem egyszerűen jelen van. Ez a hallgatás pedig beszéd, mely hozzánk szól. Igen. Egyszerűen jelen van. De azzal, hogy ott van, tehetetlenül és sugárzóan, Isten maga van ott, Isten értünk van ott.”¹ Ennek a találkozásnak a csendje ragyogja be otthonainkat, ez serkentsen minket és a világot a kiengesztelődés, a megbocsátás és megbékélés útján.

a legtisztább és legszemélyesebb kapcsolatot keresi, amelyből új remény és új öröm fakad számunkra. „Isten karácsonyi eljövetele nem volt hatékony. Jézus életének időbeosztása nem volt ésszerű. Jelenléte haszon és kihatás nélküli. Ám mégis ez maga a kinyilatkoztatás: Isten egyszerűen ott van, ahol mi vagyunk, ahogy mi vagyunk.” Áldott lesz ez a karácsony, ha meg tudunk erősödni Isten jelenlétének eme valóságában.

„Most, a végső napokban Fia által szólt hozzánk. Benne ragyog az istenség, ő az Atya képmása és ő tartja fenn a mindenséget” (Zsid 1, 1)

Kedves Ünneplő Testvérek!

A zsidókhoz írt levél folytatódik, és nem csak a múltra emlékeztet, nem csak útmutató akar lenni számunkra a jelenben, hanem feltárja előttünk azt a jövőt, amiért minden lett, amiért minden őáltala lett. Úgy érzem, szükségünk van erre a reményre, erre a biztatásra. Szükségünk van arra, hogy ne törődjünk bele elesettségeinkbe. Szükségünk van arra, hogy felfedezzük a Gyermekben az újrakezdés lehetőségét. Amit sokan eredménytelenül és rossz helyen keresnek, az Betlehemben nyilvánult meg csendesen és békességben. Mert értünk érkezett. Értünk lett kicsinnyé. Értünk testesült meg a Szó Isten szabadító tervében. Ezért „karácsony a mindig új gyermekké válás a Gyermekkel, hogy benne Isten teremtő erejéből újrakezdhessük.” Legyen hát áldott ünnepi elcsendesedésünk, legyen áldott mindennapi jelenlétünk, hogy Betlehemmé váljon egész életünk.