Bíróságon a Guşă-ügy

Mint arról beszámoltunk, az önkormányzati testület tagjai egyöntetűen megszavazták a Ştefan Guşă Alapítvány javaslatát, melynek értelmében a Buzău megyei születésű tábornoknak – aki rövid ideig az egyik vásárhelyi katonai alakulatot irányította – szobrot állítanak a kaszárnya előtt.

A ’89-es temesvári forradalom leverésén munkálkodó Guşă mellszobrát a tervek szerint a véres események huszadik évfordulója alkalmából avatnák fel. Az alkotás arra a vársétányi talapzatra kerülne, amelyet a háborús veteránok, volt rendőr- és katonatisztek szervezete eredetileg a háborús bűnös Ion Antonescu marsallnak szánt.

A vád: emberölés különös kegyetlenséggel

Kincses Előd a Krónikának elmondta: azután szánta el magát erre a lépésre, miután kézhez kapta a polgármesteri hivatal, valamint a prefektúra elutasító válaszát. Utóbbi szerzői kioktatják az ismert vásárhelyi jogászt, miszerint nem lehet valakit bűnösnek minősíteni mindaddig, amíg nem születik végleges és megfellebbezhetetlen ítélet ellene.

„Ilyen alapon Hitlert sem lenne szabad háborús bűnösnek kikiáltani, mivel sem ítélet nem született ellene, de még csak perbe sem fogták. Neki is ugyanaz volt a szerencséje, mint Guşának: időnap előtt meghalt” – fogalmazott Kincses. Ştefan Guşă ellen viszont létezik egy 1996/11/P számú vádirat, amit 1997. december 30-án véglegesített az ügyészség. A vaskos dokumentum szerint a tábornokot különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel és gyilkossági kísérlettel vádolták. Amint az ország jelenlegi katonai főügyésze, Ion Vasilache is hangsúlyozta: a Guşă-dossziét a vádlott elhunyta miatt zárták le.

A katonai ügyészség vádirata kitér arra a történelemhamisítási kísérletre is, mellyel a forradalom után gyakran találkoztunk és találkozunk ma is: a hadsereg december 20. utáni szerepére. A Guşă-kultusz hívei is azt hangoztatják, hogy a tábornok december 20-án kaszárnyába parancsolta az utcára vezényelt sereget, és átállt a forradalmárok oldalára. Az úgynevezett „fraternizálást” illetően az ügyészek elképzelhetőnek tartják, hogy ez megvalósulhatott, de csakis a forradalmárok és a sorkatonák között.

„Mind a honvédelmi minisztérium tisztjei, mind a helyi parancsnokság tagjai a Ceauşescu-rendszer hívei maradtak annak megbukásáig” – állapította meg az ügyészség. Erről tanúskodik az a december 21-én született terv is, melynek alapján a hadsereg és a rendőrség azt a feladatot kapta, hogy foglalja vissza az Operaház előtti teret, és tartoztassa le az erkélyről szónokoló forradalmár vezéreket. A közhangulat miatt erre az újabb véres akcióra már nem került sor.

Chiţackal és Stănculescuval indította be a mészárlást

Ştefan Guşát a róla elnevezett buzăui alapítvány és a Cultul Eroilor Egyesület marosvásárhelyi szervezete próbálja tisztára mosni. A retrográd szemléleteiről elhíresült egyesület azt állítja a marosvásárhelyi önkormányzathoz benyújtott dokumentációjában, hogy a tábornok „1989. december 17-én ért Temesvárra, ahol akkor már lőttek. Éppen időben ahhoz, hogy megállítsa a tervezett mészárlást”.

A volt katonatisztekből álló szervezet azt is állítja Ştefan Guşáról, hogy ő volt az, aki megakadályozta a szovjet hadsereg behatolását Romániába. Az ország 1989. december 22-én hatalomra került vezetői közül egyik sem hallott arról, hogy Mihail Gorbacsov szovjet elnök engedélyt kért volna Guşától, hogy esetleg hadsereget küldjön Romániába. 

Valójában Ştefan Guşă Nicolae Ceauşescu parancsára 1989. december 17-én, délután fél 5-kor egy katonai repülőgéppel érkezett Temesvárra. A tábornok, aki többek között Victor Atanasie Stănculescu miniszterhelyettes, Mihai Chiţac, Florea Cîrneanu és Constantin Nuţă magas rangú katona-, illetve rendőrtisztek társaságában tette meg az utat, a népi felkelés elfojtását kapta parancsul.

Amint Ion Deheleanu, a Temes megyei milícia akkori parancsnoka az ügyészségen nyilatkozta, a megtorlást Ion Coman párttitkár irányította, Stănculescu tábornok és Guşă az ő segédjeivé váltak. A tűzparancsot egy órával később, délután fél 6-kor maga Ceauşescu rendelte el. A diktátornak az volt az elképzelése, hogy a hadsereg hathatós beavatkozásával az elégedetlenkedő tömeg hazavonul, és egy órán belül helyreáll a rend a városban.

Annak ellenére, hogy a rögzített beszélgetések szerint Vasile Milea hadügyminiszter előbb figyelmeztető lövések leadását, majd a tüntetők lábának célzását rendelte el, december 17. és 20. között Temesváron mégis 72-en haltak meg puskagolyó által. Popescu Rozália Irmát egy tank ütötte el a Decebal-híd környékén. Az ügyészségi jegyzőkönyv szerint 17-én 17-en haltak meg és 34-en sebesültek meg.

Ilyen körülmények között semmiképpen nem beszélhetünk mindössze figyelmeztető lövések leadásáról. Annál is inkább, mivel a szemtanúk szerint a hadsereg emberei több oldalról is támadtak és lőttek. Nemcsak a főtéren, az ortodox katedrális környékén támadt a hadsereg: a Sági úton, az egyetemi bentlakások környékén, az Opera előtt, a Szabadság téren, a Gyiroki úton, a Lippai úton, a 700-as téren, a Decebal-híd környékén, a Ialomiţa utcában, a Traian téren, az Aradi úton, az északi pályaudvar előtt, az Augusztus 23., az Ifjúsági és a Buziási úton is voltak áldozatok.

Az ügyészség megállapítása szerint a Coman–Stănculescu–Nuţă–Guşă négyes jóval túllépte „a rend helyreállítására kiszabott hatáskörét”. Másfél évvel a temesvári mészárlás után Ştefan Guşă a katonai ügyészségen tett nyilatkozata szerint elismeri, hogy a katonaság már december 17-én este lőtt, de hozzáteszi: a milícia emberei is azt tették. 

A halál mint mentőangyal

Az 1996/11/P dossziéban Romeo Bălan katonai ügyész végül csak  Stănculescut és Chiţacot küldte bíróság elé. A bűncselekmények elősegítésével vádolt Gheorghe Diaconescu helyettes főügyészt, valamint Ovidiu Goleát, a Temes megyei kórház igazgatóját a forradalom utáni amnesztiatörvény mentette meg.

A különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel és gyilkossági kísérlettel vádolt Ştefan Guşă ellen a tábornok időközben bekövetkezett halála miatt szüntették meg a bűnügyi vizsgálatot. Mint ismeretes, Stănculescut és Chiţacot a Semmítő és Ítélőszék 15 éves börtönbüntetésre ítélte.