Bakk Miklós politológus az erdélyi magyar autonómia esélyeiről

Bakk Miklós, a munkacsoport társelnöke úgy véli, előbb az elveket kell rögzíteni, és olyan keretet kell kialakítani, amely alkalmas a továbbfejlesztésre. A politológus szerint csakis a nyomásgyakorlás és az érdekeltségek kialakításának kombinációja vezethet el az autonómiát támogató román politikai akarat megjelenéséhez.

– A vitákból eddig az tűnt ki, hogy nagyok a különbségek mind az RMDSZ és egykori ellenzéke, mind pedig a jobboldal egyes szervezetei, például az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) között. Hogyan lesz lehetséges az álláspontok összebékítése?
– Úgy vélem, első lépésben nem az autonómiatervezeteket kell egyeztetni, netán sebesen egy új kodifikációba kezdeni, hanem azt a keretet kell megteremteni, amelyben az egyes autonómiakoncepciók nem kioltják egymást, hanem konvergens törekvésekké csiszolódnak. Ehhez pedig néhány elvben kell megegyezni. Ha ez sikerül, akkor a többi már jóval könynyebben következik.

– Melyek ezek az elvek?
– Három elvet tartanék fontosnak. Először is: annak kölcsönös elfogadását, hogy ez többszereplős játék, és immár – tetszik vagy sem – senki sem sajátíthatja ki az autonómia képviseletét. Másodszor: az autonómia egy politikai és közigazgatási reformfolyamat eredménye, amely sokszor történelmi léptékkel mérhető, tehát hasznos az, ha okos és lehetséges lépések sorozataként, ilyen sorozatok alternatíváiként gondoljuk végig. Nem célravezető arra tenni, hogy kicsikarható olyan egyetlen politikai döntés, egyetlen törvény, amely érett gyümölcsként pottyantja a közösség ölébe a kiépített intézményrendszert.

A folyamatot pedig aszerint is érdemes végiggondolni, hogy menet közben változnak a jó megoldásról kialakított elképzelések, illetve új szereplők is belépnek a folyamatba. Harmadszor: ez a kérdés nem olyan szokványos közpolitikai kérdés, amely csupán pártpolitikai eszközökkel elérhető. Egyre fontosabb, hogy erőteljes mozgalmi összetevője is legyen. E tekintetben jó irányba haladunk, elég, ha az SZNT mozgalmi típusú kezdeményezéseire vagy a Civil Elkötelezettség Mozgalomra gondolunk...

– Vannak-e hasznosítható részek, elemek az eddigi autonómiakoncepciókban?
– Természetesen vannak. Úgy hiszem, van három kezdeményezés, ami fontos maradhat a továbbiakban is: az SZNT Székelyföld-statútuma, az EMNT regionális kerettörvénye, valamint az RMDSZ-nek a fejlesztési régiók átalakítására vonatkozó tervezete. Persze, míg az előző kettő koncepcionális szempontból fontos, az utóbbi a folyamatszerűség elemeként számít, mert segít egy nagyon fontos területi precedens kialakításában. A fejlesztési régió távolról sem jelenti a Székelyföld regionális autonómiáját, de olyan elem, ami közelebb vihet ahhoz, és azt kell számba venni, hogy melyek a területi korrekció elemei. A dél-tiroli autonómia példája jelzi, hogy az utólagos területi korrekciók részei az autonómiafolyamatnak.

– Nem említette a kisebbségi törvény tervezetét, mely több éve elakadt a parlamentben. Arra tehát nincsen szükség?
– Ezt el kell vetni, mert rossz megoldást ajánl, és ami még rosszabb: akadálya lehet az utólagos korrekcióknak is. Fontos meglátni, hogy a székelyföldi regionális-területi autonómiának nincs szüksége a kulturális autonómia intézményrendszerére, a regionális autonómia jóval erőteljesebb jogosítványokat ad.

– És ha hamarabb valósul meg a kulturális autonómia, mint a területi, hogyan lehetséges, hogy az ne vonatkozzék a székelyföldi magyarokra?
– A kulturális autonómiát nem felülről lefele kell kiépíteni, ahogy az RMDSZ-tervezetben szerepelt, hanem alulról felfele. Azaz, olyan országos szintű kulturális önkormányzatot kell kialakítani, amely helyi, netán regionális szintű kulturális önkormányzatokra épül. Így az országos önkormányzat azok önkormányzata lesz, akik helyi szinten is létrehozták már a kulturális önkormányzatot, tehát igényelték azt.

– Hogyan lehet alulról felfelé építkezni, ha az autonómiához a legfelsőbb szinten, a parlamentben kell megszerezni a jogosítványokat?
– Természetesen, az alulról építkezést nem úgy értettem, hogy az alulról építkező kulturális autonómia nem közjogi jellegű lenne, azaz nem törvény alapján, hatósági jogkörökkel működne. Csupán azt mondtam, hogy az architektúrája lenne más, inkább a magyarországira emlékeztetne, ahol az országos szintet az alsóbb szinten létrejött önkormányzatok hoznák létre.

– Nem szakítja ez az elmélet ketté az erdélyi magyarságot? Hogyan lehet megőrizni a területi autonómiában élők és a kulturális autonómiát élvezők egységét?
– Valóban, elterjedt az a felfogás, amely szerint ha nem egyetlen szervezet adja az egység keretét, akkor az veszélybe kerül. A modernebb társadalmakban az egység azonban az együttműködés folyamatos fenntartásában és újragondolásában nyilvánul meg. Ebben az értelemben kell elgondolni a székely régió és a magyar kulturális autonómia viszonyát: egyeztető testületeket kell létrehozniuk és fenntartaniuk. Ehhez nem feltétlenül szükséges közjogi keret, ez lehetséges a Finnországi Svéd Parlament mintájára, ahol pártközi egyezménnyel tartanak fenn egy reprezentatív, mindenki által elfogadott egyeztető fórumot.

– Ezen elképzelések megvalósulásához viszont román támogatás kell. Látja realitását annak, hogy megjelenjék e célok mellett a román politikai akarat?
– Igen, de ez is egy folyamat eredményeképp jöhet létre, amelyben a nyomásgyakorlás és a politikai érdek kombinációi alakítják a döntéseket. A nyomásgyakorlásnak fontos eszköze lehet például a tervezett székelyföldi önkormányzati nagygyűlés, amely egyfajta regionális parlamentkezdeményt hozna létre. Ehhez érdekmozzanatoknak is társulniuk kell.

Egy kezdeti, szimmetrikus regionalizáció nem eredményezne még regionális autonómiát, de bevonná a román pártokat is a regionális szintű politikai versenybe, és olyan pozicionális érdekeltséget alakítana ki a román politikai elitben, amelyre aztán bizonyos kérdésekben lehet alapozni. Bárhogyan nézzük is, a nyomásgyakorlás és az érdekeltségek kialakításának egy kombinációja vezethet csak eredményhez, és ennek alakításához és kihasználásához politikai kreativitásra és megfelelő stratégiára van szükség.