Átlépték a határt a biciklitúra résztvevői

„Első nap 117 km-t tettünk meg, Kolozsvárról Telcsig, második nap pedig 92-t. A második nap végén érkeztünk meg Máramarosszigetre. Az első napok húzósabbak voltak, de az elkövetkezőkben nem fogunk 50 kilométernél többet tekerni” – számolt be a Krónikának Polacsek Péter, a túra sajtófelelőse Máramarosszigeten, ahol egyébként egy napig megálltak pihenni a bringázók. Eközben meglátogatták a börtönmúzeumot és az Elie Wiesel-házat. Az éjszakát pedig a hosszúmezei iskola tornatermében töltötték.

Tegnap reggel átmentek az ukrán határon Aknaszlatinára, ahonnan továbbpedáloznak Huszt felé, majd elérik a Vereckei-hágót. A kollégium diákjainak az idei expedíció a nyolcadik útjuk, de most először lépik át az országhatárt.

Osztálykirándulásból külföldi túra

A kerékpártúra eredetileg osztálykirándulás volt. 2001-ben szervezte meg először Solymosi Zsolt lelkész, aki 23 éves pályakezdő tanárként és osztályfőnökként azt szerette volna, hogy megtalálja a közös hangot diákjaival. „Kitaláltam, hogyha jól tanulnak, elviszem őket két hétig bringázni. Zászlócskákat tűztem az erdélyi térképre, amit kiraktam az osztályban. Provokáltam őket. Komoly sikere lett ennek, május végén pedig észhez kaptam, hogy neki kell állni edzeni. Elsőként felmértük a bicikliállományt, szereztünk egy papucs Dáciát, és elmentünk a Gyimesekbe. Bejártuk az Úz völgyét, Bákót. Egy hét után elfogyott a pénzünk. Elég kezdetleges volt az első expedíció, viszont hatalmas sikert aratott a diákok, de még a szülők körében is” – mesélte Solymosi Zsolt, a túra kezdeményezője, a János Zsigmond Unitárius Kollégium jelenlegi aligazgatója. A következő években a Duna-deltába mentek, de tavaly például a Transalpint, Románia legmagasabb hegyi útszakaszát járták be a lelkes bringázók. „Ez a túra aztán osztálykirándulásból kinőtte magát iskolai szintűre, egyfajta védjele lett az iskolának, hiszen egyetlen tanintézet vagyunk az országban, amelynek a kellő merészsége van útra kelni 35 emberrel. Több mint egy kilométeres sort húzunk az aszfalton kamionok, autók, szekerek, emberek között, és a dolog nagyszerűen működik. Mindig vannak „veterán” bringázók, akik már évek óta rendszeres résztvevői az expedíciónak. Figyelemre méltó, hogy a volt diákok közül többen visszajöttek szakácsnak, sajtósnak, bloggernek, operatőrnek, sofőrnek, autószerelőnek, hiszen öt autó kíséri a biciklikaravánt” – magyarázta a kezdeményező. A régieken kívül természetesen minden évben vannak újak is. Idén 15 éves a legfiatalabb bringás. Az újoncok már első naptól beleszoktak a menet szabályaiba, főleg, hogy indulás előtti napon próbatúrán vettek részt. Solymosi Zsolt elmondta: igaz, hogy nem bicikliutakon haladnak, de pont ezért vad a túra, és mindenre oda kell figyelni. „Ha egy kerékpárúton haladnánk, valószínűleg unalmas lenne az út” – vélekedett a főszervező.

Mindenki hozzátesz valamit

Az expedícióra egyébként mindig túljelentkezés szokott lenni. Éppen ezért a résztvevőknek egy esszét kellett megfogalmazniuk, amelyben leírják, hogy miért szeretnének részt venni, mivel tudnának hozzájárulni a túra sikeréhez. „A lényeg, hogy mindenki tegyen hozzá valamit, ne üljön savanyú arccal, tönkrement fizikummal és a világból kiábrándult életérzéssel, hanem minden pozitívumot vigyen bele. Ez azért is fontos, mert az utakat sokszor zuhogó esőben vagy éppen kánikulában kell megtenni, és ilyen körülmények között is helyt kell állni” – részletezte a jelentkezési feltételeket a túra kezdeményezője. Nem utolsó szempont a jó kerékpár, tette hozzá Solymosi Zsolt. Ezenkívül a résztvevőknek szponzorokat kell keresniük, akik anyagilag fedezik az útjukat, és csak ha nem találtak, akkor fizetnek a szülők. Az idei expedíció összköltsége 300 millió lej, fejenként mindenkinek 800 lejt kellett összeszednie. A résztvevők 90 százalékának ez sikerült is.