A civil mozgalom már csak azért is áll értetlenül a polgármester válasza előtt, mivel a többnyelvű helységnévtáblák ügyében a bíróság is tisztázta, hogy Kolozsváron teljesül a helyi közigazgatásról szóló törvényben meghatározott 20 százalékos jogi küszöb a magyar nyelv vonatkozásában. Mégpedig azért, mert azt az 1992-es népszámlálás szerint kell értelmezni, amikor a magyar közösség számaránya meghaladta a 22 százalékot a kincses városban.

„Az a magatartás, amely a magyar neveket és szavakat akár kiretusálni sem restell, mélyen megalázó a város ötvenezer magyar lakosára nézve, de ugyanannyira lekicsinylő és sértő a román többségre nézve is. Ki gondolhatná ma Kolozsváron, hogy a város román többségű lakosságát a magyar nyelv nyilvános használata sértené, felháborítaná? Ugyan kik lehetnének azok, akik a polgárok egyenjogúságát személyes veszteségként élnék meg?” – teszi fel a kérdést Emil Bocnak nyílt levelében a többnyelvűségért küzdő szervezet.

A Musai-Muszáj mozgalom arra kéri Kolozsvár polgármesterét, erősítse meg abbéli hitében, hogy az anyanyelv nyilvános használatában el tudja kerülni, hogy ismét perre jusson az általa képviselt hivatallal. A szervezet szerint az, hogy az elöljáró évente egyszer „jó napot”-tal is köszön a város magyar lakóinak, akik viszont minden egyes, hivatalból kiírt magyar szóért a mai napig perelni kénytelenek az elöljárót, megkérdőjelezi, hogy Boc valóban minden kolozsvári polgármesterének tekinti-e magát.

„Kérjük, akkor tisztelje meg jelenlétével az ünneplő kolozsváriakat március 15-én, amikor nem áll szándékában újabb perbe kényszeríteni a magyar közösséget. Nem jövendőbeli felperesekként szeretnénk megtapsolni szavait. Csak őszinte, átérzett „jó napot”-nak van helye március 15-én” – üzeni a Musai-Muszáj mozgalom Emil Bocnak, Kolozsvár polgármesterének az anyanyelv nemzetközi napján.

Bethlendi András jogász, az AGFI elnöke csütörtökön az MTI-nek úgy nyilatkozott: februárban újabb kérést nyújtottak be a hivatal magyar nevének kiírására vonatkozóan. Hozzátette: arra hivatkoztak, hogy a többnyelvű kolozsvári helységnévtáblák kihelyezését elrendelő ítéletében a bíróság tisztázta, hogy Kolozsvárra érvényesek a kisebbségi anyanyelvhasználatra vonatkozó törvényi előírások. Amikor ugyanis ezt törvénybe iktatták, az 1992-es népszámlálási adatokat kellett figyelembe venni, ekkor pedig a magyarság helyi aránya meghaladta a húszszázalékos küszöbértéket. A törvény később arról is rendelkezett, hogy nem szabad megfosztani egy kisebbséget a szerzett jogától, ha időközben helyi számaránya a küszöbérték alá csökken.

A kolozsvári polgármesteri hivatalt a Kolozs megyei törvényszék 2017-ben kihirdetett alapfokú ítélete kötelezte a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezésére a Musai–Muszáj akciócsoport keresete nyomán. Bár a városháza kezdetben fellebbezni készült, Emil Boc végül 2017 áprilisában bejelentette: nem fellebbezi meg a törvényszék ítéletét, hanem egy hónapon belül láthatóak lesznek a többnyelvű helységnévtáblák a kincses város bejáratainál.

Azóta több ilyen helységnévtábla került ki a helyére három nyelven – románul, magyarul és németül –, „megfejelve” a város római jellegét bizonyítandó felirattal: Municipium Aelium Hadrianum Napocense (a települést Hadrianus római császár uralkodása alatt alapították). A munka azonban lassan halad: összesen 16 helyen kellene kihelyezni a többnyelvű helységnévtáblákat. A folyamat elhúzódása miatt a civilek már több figyelemfelkeltő és tiltakozó akciót szerveztek.