Adrian Ştefnek fontos az identitás – beszélgetés a Szatmár megyei önkormányzat elnökével

– Melyek ön szerint a megye legfontosabb megoldandó problémái?

– Mindenképpen az utak állapota van az első helyen. Szükség lenne jól fizető munkahelyekre és befektetőkre is, azonban a beruházásokat – következésképpen a munkahelyteremtést is – jelentős mértékben befolyásolja az utak állapota. Több potenciális befektető panaszkodott erre.

– Szatmári a közlekedésügyi miniszter, Ovidiu Silaghi, aki a liberális párt Szatmár megyei elnöke. Ez mennyiben segíthet ön szerint az elképzelések valóra váltásában?

– Nagymértékben. Nem egészen 3 hónap telt el a helyhatósági választások óta, és máris jelentős eredményeket könyvelhetünk el. Átadtuk például a Nagyvárad–Szatmárnémeti-országúton több mint 2 éve épített vasúti felüljárót. Az építkezést megkerülő műszaki út – mindenki tudja, aki járt arra az utóbbi hónapokban – megkeserítette az autósok életét, annyira rossz állapotban volt. Tehát két év alatt a munka körülbelül 40 százalékát végezték el, május óta viszont sikerült a fennmaradó 60 százalékot összehozni. Egészen biztos, hogy meglesz a  szükséges pénz a rég tervezett szatmárnémeti terelőútra, mely a Kolozsvárt Szatmárnémetivel összekötő útból ágazik le a repülőtérnél, délről kerüli meg a várost, és Batiz községnél csatlakozik majd a Nagybányát Szatmárnémetivel összekötő úthoz.

Ez amellett, hogy kivezeti a tranzitforgalmat a városból, elsősorban a kamionokat, további előnyöket is jelent a megyeszékhely lakóinak, megépül ugyanis egy újabb híd a Szamoson, ami jelentősen hozzájárulhat a városi forgalom gördülékenyebbé tételéhez. Tervbe vettük továbbá a Nagybánya–Szatmárnémeti–Nyíregyháza gyorsforgalmi út kivitelezését is, mely szintén egy több éve húzódó projekt. Ezzel kapcsolatban egyeztettem már a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat elnökével, és előkészítettünk közösen egy találkozót a két szomszédos megye, valamint a román és a magyar közlekedési minisztérium képviselői között, melyre még ebben a hónapban sor kerül.

– Melyek ön szerint Szatmár megye kitörési pontjai, mely ágazatokat érdemes fejleszteni?

– A megye komoly idegenforgalmi lehetőségekkel rendelkezik. Azon dolgozom, hogy mihamarabb megnyílhasson a krasznabélteki fürdő és a Luna-forrásnál épülő sípálya, melyek egyaránt célpontjai lehetnek az idelátogatóknak. Több pályázaton is nyertünk korábban, melyekből a megye borvidékeit és a szatmári pálinkát népszerűsítjük, valamint az épített örökséget, a kastélyokat, régi templomokat. Jó esélyeink vannak tehát arra, hogy változatos programkínálattal várjuk a hozzánk érkezőket.

– Négy évig alelnökként tevékenykedett  a megyei önkormányzatnál. Mit csinálna másképp a korábbi elnök, Csehi Árpádhoz képest?

– Mindenképp nagy hangsúlyt kívánok fektetni az identitásépítésre, elsősorban arra, hogy a megye rendelkezzék saját vizuális elemekkel, melyekről mindenki tudja, hogy Szatmárt jelentik. Nem szeretném ezt az identitást továbbra is a meglehetősen csúnya közigazgatási palotához kötni. Kellene hogy legyen egy címerünk, egy himnuszunk, egy külön ünnepnapja a megyének, hisz vannak jellegzetes értékeink, melyeket érdemes lenne erőteljesebben megjelenítenünk. Ezt fontos dolognak tartom, hisz az emberek kell hogy tartozzanak valahová, kell hogy legyen egy határozott identitásuk.

– Az idei helyhatósági választási kampány nem volt mentes etnikai felhangoktól sem. Míg az RMDSZ azt hangsúlyozta, hogy ne szavazzunk román jelöltre, demokrata-liberális ellenfele azzal támadta önt, hogy nem eléggé román, azaz félig magyar, a románságnak pedig egy valódi román elnökre van szüksége…

– Az etnikai feszültségeket az RMDSZ generálja, például amikor jelszavában arra buzdítja az embereket, hogy szavazzanak magyarul. Mi (az USL – a szerk. megj.) nem akartunk nacionalista kampányt, de sok mindenre rákényszerültünk. Az RMDSZ-es tanácselnökjelölt a PDL jelöltjével kampányolt közösen, és azt hirdették, hogy egyikük a valódi magyar, a másik pedig az igazi román jelölt. A PDL lényegében ezzel segíteni próbált az RMDSZ-nek, cserébe a beígért alelnöki székért.

Az RMDSZ azonban most ráfázott, mert az idei szlogenjükkel, a „minden magyar számít” hívó szóval a román szimpatizánsaik jelentős részét sikerült elvadítaniuk maguktól, ami meg is látszott az eredményeiken. Finoman szólva, furcsának találom a viselkedésüket, ugyanis a helyzettől függően, hol politikai pártként, hol pedig érdekvédelmi szervezetként lépnek fel. Most például, miután Szatmár megyében az USL nyert, a PDL elfogadta, hogy ellenzékbe került, és nem tiltakozik amiatt, hogy leváltjuk az igazgatóikat, mellyel végső soron az a célunk, hogy kiküszöböljük azokat a bődületes hibákat, melyeket az oktatás terén az előző kormányzat elkövetett.

Az RMDSZ viszont jött, lobogtatva a Funeriu alatt elfogadott oktatási törvényt, és követelte, hogy beleszólhassanak az igazgatói kinevezésekbe. A jogszabály ugyanis nemcsak az etnikai arányosság betartását szavatolja az oktatási intézmények vezetősége tekintetében, de azt is leszögezi, hogy nem elég, ha egy igazgató vagy aligazgató magyar nemzetiségű, rendelkeznie kell az RMDSZ jóváhagyásával. És ez nemcsak a magyar káderekre igaz, hanem elvileg egy német vagy egy aromán is csak az RMDSZ jóváhagyásával juthat igazgatói tisztséghez.

– Milyen nemzetiségűnek vallja magát?

– A magam részéről elsősorban nem a nemzeti identitásuk alapján ítélem meg az embereket. Valóban vannak magyar felmenőim, Szatmárnémetiben nőttem fel, a Kert utcában, ahol nagymamámtól, Késmárki Rózsikától tanultam meg magyarul, amiért a mai napig is hálás vagyok. Nagy segítségemre volt és van a nyelvismeret. Régebben, míg sportoltam, jól jött a magyarországi karateversenyeken, de a szomszéd országban megejtett bevásárlásoknál is hasznos volt.

Nem beszélve arról, hogy mennyit segít a munkámban. Gyakran járok magyar falvakba, ahol sokan nem tudják elég jól kifejezni magukat románul. Úgy tapasztaltam, hogy a magyarok nagyra értékelik, hogy értek és beszélek is magyarul. Tisztelettel és nyíltsággal közelítenek emiatt hozzám. Sokkal közvetlenebbül tudok így értekezni velük. A felmenőim között a románokon és a magyarokon kívül svábok is vannak. Németül is szeretnék megtanulni, azonban sajnos erre mostanában nincs időm.

Én románnak vallom magamat, ortodox vagyok, és a két gyerekem is ortodox. A kisfiam viszont már szépen megtanult magyarul, és remélem, hogy a lányom is beszélni fog hamarosan. Édesanyám tanítja őket, akivel néha magam is magyarul beszélek.