A verespataki aranybánya-beruházás ellen emeltek szót egy brüsszeli tanácskozáson

Dennis G. Rodwell – aki a bányaterv kivitelezője, a Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) felkérésére készített „független jelentést” a környék urbanisztikai helyzetéről – szerinte a romániai civil szervezetek és a bukaresti művelődési tárca törekvése ellentétben áll az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete által meghatározott szempontokkal. Az UNESCO brit szakértője úgy véli, egyetlen helységet sem lehet műemlékké nyilvánítani a helyi közösség támogatása nélkül (márpedig Verespatak lakossága megosztott a bányaterv megítélésében – szerk. megj.), a romániai civil és zöld szervezetek valódi célja pedig szerinte a bányaberuházás megakadályozása.

Dennis G. Rodwell emlékeztet: a korábbiakban a bányászati kitermelőhelyek csak utólag, vagyis a bányászati tevékenység megszűnése után válhattak az UNESCO-világörökség részeivé, egyedül a lengyelországi Wieliczka-sóbányák képeznek kivételt. Kelemen Hunor a jelentés kapcsán az MTI-nek elmondta: az év végén vagy a jövő év elején rendeznek szakmai beszélgetést a témában, amelyen minden olyan javaslatról meghallgatják a szakemberek véleményét, amelyek a következő esztendőben szóba jöhetnek az UNESCO-listára való felterjesztésre.

A művelődési miniszter szerint több más helység felvétele is felmerült, többek között a magyarság számára oly fontos Torockóé. Az UNESCO különben eddig Romániából többek között a Duna-deltát, Erdély erődtemplomos falvait, Segesvár történelmi központját, és a máramarosi fatemplomokat nyilvánította a világörökség részévé. Határozottan kiáll viszont Verespatak világörökség-felvétele mellett a román parlament UNESCO-bizottsága, amely közleményben reagált Rodwell jelentésére, kiemelve: a brit szakértő véleménye ellentmond az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete (ICOMOS) korábbi álláspontjának, amelyben a szervezet az erdélyi település épített örökségének hatékony megóvására szólítja fel a román hatóságokat és a nemzetközi közösséget. „Rodwell tanulmányának objektivitását megkérdőjelezi, hogy a jelentést a ciántechnológiás eljárással aranykitermelést tervező RMGC rendelte meg, így az álláspont a brit szakértő magánvéleményének tekinthető” – állapítja meg a képviselőház és a szenátus UNESCO-bizottsága.

Eközben hevesen támadja a verespataki bányaberuházást a Romániai Műépítészek Szövetsége, amely szerint a projekt visszafordíthatatlanul kompromittálná a térség fejlődésének lehetőségét, és egy esetleges katasztrófa alkalmával egy csapásra „leradírozná a térképről” Fehér megye területének egy jelentős részét, valamint a település kétezer éves történelmét. A szervezet kifogásolja, hogy a helyi és központi román hatóságok, valamint a kanadai–román társaság nem hajlandó tudomásul venni a verespataki lakosok egy részének és számos civil szervezetnek a ciántechnológiás beruházással kapcsolatos aggályait, sőt lesöprik az asztalról a Román Tudományos Akadémia szakértőinek az ügyben megfogalmazott, tudományos kutatásokon alapuló álláspontját.

A műépítészek szerint hibát követ el a román kormány, amikor a természeti és altalajkincsek „kimerülésig” történő kiaknázását szorgalmazza, miközben a nemzetközi tendencia az, hogy kivárnak a stratégiai tartalékok kibányászásával az ipar korszerűsítéséig, a hulladékfeldolgozás és -raktározás tökéletessé tételéig. Ezzel egy időben egy Brüsszelben rendezett konferencia tudományos érvekkel emelt szót az aranybánya-beruházás ellen. A keddi megbeszélésen – amelyet Daciana Sârbu román szociáldemokrata EP-képviselő és az Europa Nostra nemzetközi műemlékvédelmi szövetség szervezett – környezetvédelmi, gazdasági, társadalmi és műemlékvédelmi érveket egyaránt felsorakoztattak annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a tervezett beruházás katasztrofális és visszafordíthatatlan hatásaira.

Ionel Haiduc, a Román Tudományos Akadémia elnöke megerősítette: az intézmény álláspontja továbbra is az, hogy a beruházás nem közhasznú, és súlyos negatív mellékhatásokkal jár. Az akadémia szerint a beruházás súlyosan árt a környezetnek, és Európában egyedülálló régészeti értéket semmisítene meg. A tudományos testület kockázatosnak tartja a beruházó által alkalmazni kívánt ciántechnológiát, és úgy véli, hogy az új bánya megnyitása nem nyújt hosszú távú gazdasági és szociális megoldást az ott élők számára.