A nullás liszt legendája, avagy mi kell a jó pityókás kenyérhez: látogatóban a gyulakutai malomban

A kommunista rendszernek viszont már nem felelt meg a régi faépület, ezért a szomszédságában új téglaépületet emeltek azzal az elképzeléssel, hogy oda telepítik majd az új malomipari gépsort, ami átvette volna az egykori vízimalom helyét. A szocialista beruházás elkészült, és csak utólag derült ki, hogy belső beosztása nem felel meg a malomipari elvárásoknak, ezért a téglaépületben gyapjúfonoda létesült. A gyapjúszálak feldolgozásához szükséges gőzt a szomszédos földgázüzemű hőerőműből szállították csöveken.

A rendszerváltás utáni években elsőként a környék birkáinak gyapját feldolgozó gyapjúfonoda zárt be, majd a malom is hasonló sorsra jutott. Az épületek, a belső berendezés az enyészetévé váltak, annak ellenére, hogy 2001-ig egy magánvállalkozó bérelte, aki viszont semmit nem fektetett az állagmegőrzésbe.

Gyerekműsoroktól az erdélyi lakomáig

Dióhéjban ez a gyulakutai malom története. A nap folyamán csak szemelvényekben tudtam beszélgetni a Frunza házaspárral a malomnapra érkező vendégsereg szorításában. A rendezvényen felszólaló Hajlák Attila István római katolikus plébános, Adorjáni Kálmán és Szabó István református lelkipásztorok az ige nyelvén, Varga József, Gyulakuta község polgármestere és Csép Éva Andrea Maros megyei RMDSZ-képviselő pedig politikusként méltatták a Frunza házaspár malommentő történetét.

A rendezvényre érkező népes közönség a Kelementelki Általános Iskola hálaadó műsort előadó gyerekcsapatának tapsolhatott, akiket a malom előtti, színpaddá avanzsált téren a gyulakutai Méhecske és Szivárvány csapat kisiskolásai követtek, majd a Pitypang együttes gyerekei furulyáztak. A színes kulturális műsorból a bográcsgulyásos ebédhez szóló átmenetet az Erdélyi lakoma receptes könyv híres szerzőjének, az Egyesült Államokban elhunyt Kövi Pálnak az Édesanyám kovásza című írása biztosította, a szöveget Sebestyén Eszter olvasta fel.

Lisztes marketingfogások

Kisebb-nagyobb csoportokban a malom egész nap látogatható volt, Frunza Károly malomtulajdonos kalauzolta az érdeklődőket. A földszinten elhelyezkedő garattól a felsőbb szinteken beépített gépekig lépésre lépésre mutatta meg a zömében gyerekes családokból álló nézőközönségnek a hatjáratú malom működését. A hat járat hat munkafázist jelent, amelynek során finomliszt, az 550-es nevet viselő, tésztáknak való liszt, 650-es kenyérliszt, gríz és végül korpa kerül a zsákokba. A teljes kiőrlésű liszt külön kategória, ami az egészséges táplálkozási trend közepette egyre keresettebb.

A raktárban raklapokon állnak a 40 kilós lisztes zsákok. Az árut Frunza Károly szállítja le a székelyföldi pékségeknek, az előcsomagolt 2, 3, 5 kilós kis kiszerelésű liszt pedig helyi üzletekbe kerül Kolozsvártól Bukarestig.

A Frunza család ma már kizárólag magyarországi búzát őröl. Csalódtak a helyi búza változó minőségében. A romániai és a magyarországi kenyérgabona közötti minőségi különbség azzal magyarázható, hogy az uniós támogatás mellett a magyar agrárminisztérium külön támogatja a legjobb minőségű magyar kenyérgabonafajták termesztését. Ezzel szemben Romániában mindenki mindenfélét termel, és soha nem lehet tudni, hogy milyen minőséget kínál.

A Frunza malomban régebben sokan őröltek búzát. Mára ez elapadt, de most is akadnak környékbeli gazdák, akik elhozzák a gabonájukat. Ők a malom saját termékéből kapnak cserelisztet, a hozott gabonát takarmánylisztnek őrlik meg a gyulakutai malomban. Az összforgalom nyolcvan százalékát a kenyérliszt viszi, de akad vevő a takarmánykeverékekre is.

Megkóstolok egy szelet valódi krumplis kenyeret egy környékbeli pékségtől, amely főtt krumpliból és a Frunza-féle lisztből készül. Kolozsváron ritkán eszem ilyent, mert ha nagy nehezen ráakadok ehhez hasonló kenyérre, az jórészt ,,krumpliporból”, pehelyből és ,,feljavított” lisztből készül. Frunzáéknak is köszönhető, hogy a székelyföldi pékségek már rég minőségi szintet léptek.