A megcsonkított Szabadság-szobornál emlékeztek az aradi 13 vértanúra

Mint kifejtette: az aradi vértanúk tudatosan választották az igazságot és a hűséget, nem a könnyebb utat. „Hitből fakadó akaraterő tette őket szilárddá. (…) Az igazság mellett kell akarattal kitartani, gyakran döntést hozni, akkor is, ha éppen ezért nem jár semmi jutalom. Az anyaországban és Erdélyben élő magyar keresztények akkor élik ezt meg,

A negyedik betű a D, mint derű kapcsán azt mondta Fábry Kornél, hogy a vértanúknak a halál árnyékában is volt mosolyuk, mert tudták, hogy a halál után élet vár rájuk. „A derű nem naivitás, hanem a reményből fakadó béke” – fogalmazott.

Emlékezés az aradi Szabadság-szobornál

A szentmise után a megemlékezők gyalog vonultak át a vértanúk emlékművéhez, Zala György monumentális alkotásához, a Szabadság-szoborhoz. A főhajtásra érkező aradiakon kívül Arad megye más magyarlakta településeiről jöttek résztvevők, de voltak Hunyad és Temes megyei magyarok, hódmezővásárhelyi és kecskeméti középiskolások, akik kerékpártúrát tettek meg Aradig, továbbá szegedi gyalogos zarándokok. Idén is eljött a kárpátaljai Aknaszlatináról Takár Károly „egyszemélyes hagyományőrző” biciklin, és az aradi huszárhagyományőrzők is felvonultak lóháton, sőt a Mathias Corvinus Collegium dunaszerdahelyi képzési központjának hallgatói is részt vettek a tiszteletadáson.

A figyelmesebb résztvevők észre vehették, hogy a szoborcsoport egyik allegorikus alakja, az Ébredő szabadság kezéből hiányzik a bronz tőr, pontosabban a markolatból a penge. A „beavatottak” szerint több hete tűnt el az emlékmű eme darabja. Bognár Levente korábbi aradi alpolgármester a Krónika kérdésére elmondta, hogy tisztázatlan körülmények között tűnt el a penge, amit egyszer már évekkel ezelőtt pótolni kellett.

Nem tudják, hogy szándékos rongálással vagy magyarellenességgel, gyerekes csínytevéssel vagy színesfémlopással állnak szemben, de nem verték nagy dobra, és feljelentést sem tettek, mert a tapasztalat szerint úgysem találják meg a vétkest. Felvették a kapcsolatot Kolozsi Tibor kolozsvári szobrászművésszel, aki a 2004-es újraállítás előtt restaurálta a Szabadság-szobrot, illetve azóta már vagy kétszer végzett rajta beavatkozást vandalizmust követően, de az idő rövidsége és elfoglaltságai miatt nem tudta október 6-ig teljesíteni a kérést.

A beszédek sorát Lazăr Faur aradi alpolgármester nyitotta meg, aki szerint a város példát mutat a nemzetiségek közti békés együttélésből – furcsán hatott ez a szoborcsonkítás konstatálása után – és a megemlékezés „összeköti, nem elválasztja a közösségeket”.

Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke beszédében kifejtette, hogy a vértanúk emléke előtti tisztelgés egyúttal a szabadságunk gyökerei előtti főhajtás is. „A történelem paradox igazságszolgáltatása, hogy a félelemre épített elrettentésből egy nemzet máig ható bátorsága született, a megfélemlítésből közös tartás, a hallgatásra ítélt szájról pedig a szabadság szava csendül föl minden év október 6-án” – mondta a politikus.

Kelemen Hunor úgy vélte: dacára annak, hogy a gazdasági nehézségek, a politikai ideológiák, a nagyhatalmi harcok próbára teszik az embert, „van egy mondás, ami bennünket jellemez, ami tartást adott mindig és ad ma is minden kihíváshoz:

Faragó Péter kormányfőtitkár-helyettes, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke beszédében úgy vélte: a vértanúk áldozata ma is figyelmeztet, hogy a szabadság nem adottság, hanem mindig felelőséggel járó kötelesség.

„Generációnk feladata már nem a karddal harcolni, hanem szívünkkel és értelmünkkel cselekedni. Nem a harctéren, hanem a mindennapok döntéseiben kell bizonyítanunk, hogy méltók vagyunk elődeink örökségéhez. A mi dolgunk ma az, hogy ezt a hitet, ezt az elszántságot megéljük és továbbadjuk a következő nemzedékeknek” – mondta.

A beszédek elhangzása után az aradi Csiky Gergely Főgimnázium diákjai égő fáklyákkal vonultak fel a Szabadság-szobor körül, és így álltak díszsorfalat, míg a résztvevők elhelyezték a kegyelet koszorúit.