Vallási aggályok

Adrian Bocãneanu adventista lelkipásztor kifogásolta a vallásgyalázásra és a vallási szimbólumok nyilvános meggyalázására vonatkozó cikkelyeket, mivel véleménye szerint a vallásszabadság lényege éppen az, hogy bárki szabadon megvallhatja hitét és meggyőződését, valamint hogy azt összehasonlíthassa más vallású személyek meggyőződésével.
A Jehova Tanúi szintén ellenzik a törvényt. Az 1990-ben elismert egyház saját adatai szerint 83 ezer taggal és 540 gyülekezettel rendelkezik az országban, egyik vezetője szerint pedig csupán némi idő elteltével lehet majd eldönteni, a jogszabály ellenük irányul-e, vagy sem.
A Romániai Pünkösdista Egyházak Szövetsége szerint ugyanakkor a törvény rendkívül szigorú, és nem az egész társadalmat szolgálja, hanem néhány vallási közösség támogatását.
Christoph Klein német lutheránus püspök ugyanakkor elégedettségének adott hangot, amiért tizenhat év után végre sikerült elfogadni a törvényt, és emlékeztetett, hogy azt a görög katolikusokon kívül mindegyik elismert egyház képviselői támogatták. A Forum 18 megjegyzi, hogy nem sikerült kapcsolatba lépniük a római katolikus, a református, a muzulmán és az izraelita közösségek képviselőivel, Szabó Árpád unitárius püspök pedig nem kívánt válaszolni a kérdéseikre.
Néhány vallási közösség azt kifogásolja, hogy a jogszabály értelmében egy újonnan alakult vallási közösségnek tizenkét évet kell várnia, és az ország lakosságának 0,1 százalékát, azaz 22 ezer embert kell hívei sorában tudnia ahhoz, hogy egyházként ismerjék el.
Hasonló bírálatokat fogalmazott meg a jogszabállyal szemben a washingtoni székhelyű Egyházi és Közpolitikai Intézet, amely szerint Romániában fogadták el „Európa legrosszabb egyházi törvényét”, amely „sérti az alapvető emberi jogokat”. Az intézet azzal vádolja az államfőt, hogy a jogszabály aláírásával megszegte választási ígéretét, amely szerint el kíván távolodni a kommunizmus gyakorlatától.  Az intézet szerint a törvény mind az ország alkotmányával, mind a nemzetközi emberi jogi egyezményekkel ellentétes.