Örökösödési vita Mihály király és unokaöccse, Paul Lambrino között

A családi perpatvar az 1930 és 1940 között uralkodott, diktatorikus hajlamai mellett kicsapongó, szoknyavadász életviteléről elhíresült II. Károly 1953-ban bekövetkezett haláláig nyúlik vissza. Ekkor az elhunyt uralkodó elsőszülött, ám törvénytelen fia, Carol Mircea apasági és örökösödési pert indít Portugáliában, hogy ismerjék el a román király gyermekeként, egyúttal pedig trónörökösként. A lisszaboni bíróság 1955-ben elismeri, hogy a herceg II. Károlynak Maria Valentina Lambrinóval – rangján alul – kötött házasságából származó fia.

A múlt század húszas éveinek legelején I. Ferdinánd király és Mária királynét mélységesen megbotránkoztatta, hogy trónörökös fiuk a bukaresti társasági életben csak Zizinek becézett, táncosnőként is fellépő Lambrino lánnyal szűri össze a levet. Sőt akivel az első világháború kellős közepén az ellenséges Németország által megszállt Ukrajnába szökik, titokban összeházasodik, és a kedvéért lemond a trónról is. A bukaresti udvar nyomására az igazságszolgáltatás felbontja a házasságot, II. Károly szakít feleségével és hazatér, hosszú évek elteltével azonban „viszszaesőnek” bizonyul: ismét lemond a trónról egy zsidó gyógyszerész lánya, Elena Lupescu kedvéért. Különben a történészek kalandorsága miatt nevezték Károlyt „playboykirálynak”.

Csakhogy a nemzetközi bíróságok által megszabott utódlásba nem egyezik bele Károly másodszülött fia, a későbbi I. Mihály román uralkodó, aki a Zizi, majd Elena helyett később mégis a trónt választó apja második, Ilona görög hercegnővel kötött házasságából született. Az idén 90. születésnapját ünneplő Mihály 1995 óta igyekszik megakadályozni, hogy fivére – aki egyébként 2006-ban hunyt el Londonban – fia, Paul Lambrino Romániában is érvényt szerezzen trónkövetelési jogának. Egyelőre azonban a román bíróságok alapfokon az unokaöcsnek adtak igazat, elismerve a nemzetközi bíróságok jogerős döntését, miszerint Carol Mircea II. Károly elsőszámú örököse, ám visszavonhatatlan ítéletet a legfelsőbb bíróságnak kell kimondania.

A tét történelmi és anyagi szempontból óriási: Paul herceg jelképesen felülhet a román uralkodói ház trónjára, továbbá megilletné a Bukarest által Mihálynak visszaszolgáltatott, számtalan impozáns ingatlanból – például a szinaiai Peleş-kastély –, ékszergyűjteményből és festményből álló vagyon oroszlánrésze. Noha a 63 éves Paul többször hangoztatta, hogy nem tart igényt a trónra, mert tiszteli a román köztársaságot – 2000-ben megpályázta az államelnöki széket is –, meglehet, erre a szerepre szánja majd fiát, a másfél éves Károly Ferdinándot. Paul Lambrino különben minden alkalmat kihasznál, hogy bírálja nagybátyját, többször szemére vetette például, hogy mintegy fél évszázados külföldi száműzetése során semmit nem tett a kommunista diktatúra alatt szenvedő romániai társadalomért.

Sokatmondó egyébként, hogy a hazai közéletben és sajtóban egyre több vélemény lát napvilágot a romániai monarchia esetleges „restaurálásáról” azok után, hogy Traian Băsescu államfő hazaárulónak nevezte Mihály királyt. Az államelnök ellenfelei és bírálói körében a băsescui kirohanás nyomán egyre nagyobb rokonszenv övezi az exuralkodót, akit még Ion Iliescu volt államfő is dicsérő szavakkal illetett, holott Mihály neki „köszönheti”, hogy a kilencvenes években nem tehette be a lábát az országba.

Más véleményformálók egyenesen azzal a gondolattal kacérkodnak, hogy akár Károly walesi herceg, brit trónörökös is átvehetné Románia irányítását, aki – Rhédey Klaudia révén – erdélyi magyar felmenőkkel rendelkezik, nemrég pedig azzal a meglepő kijelentéssel állt elő, hogy ősei között „felfedezte” a Nyugaton Drakulaként közismert Vlad Ţepeş havasalföldi vajdát.