Kivitelezhetetlen tiltás vagy rendszerszintű reform? – Orvosok a fiatal medikusok kivándorlásáról

– mutat rá az RMDSZ-politikus.

A képviselő szerint ez nem pusztán politikai akarat kérdése. Az orvosképzés és a munkavállalás szabadsága olyan jogi keretek közé tartozik, amelyeket egyetlen kormányzati döntés sem írhat felül egyik napról a másikra.
Vajda Ildikó kolozsvári gyakorló orvosként hasonlóan látja a helyzetet: „Ez törvény szerint nem így működik. A rezidensképzés alatt az orvos amúgy is a rendszerben dolgozik, de utána, ha nincs állás, nem lehet kötelezni, hogy maradjon” – mondta Vajda Ildikó. A szakemberek úgy látják, hogy a miniszterelnöki elképzelés jelenleg inkább politikai üzenet, mintsem alkalmazható szakpolitika.

Úgy magyarázta, hogy a jelenség mögött strukturális ok áll: az orvosképzés költségei elsősorban az oktatási rendszerhez tartoznak, így az egyetemek érdekeltek a magas hallgatói létszámban, miközben a munkaerőpiac nem bővül ehhez igazodva. A számok érzékeltetik a feszültséget: évente több ezer fiatal jelentkezik rezidensképzésre, miközben nagyságrendekkel kevesebb tényleges állás érhető el. Ráadásul ezeknek az állásoknak a betöltése nagyon egyenetlenül történik az ország különböző térségeiben. Miközben az egyetemi központokban – például Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen – koncentrálódik a szakembergárda, addig számos vidéki térségben súlyos hiány van.

– magyarázza Vass Levente. Hozzátette, a fiatal orvosok azonban nem kapnak olyan pályakezdési modellt, amely biztonságosan vidékre irányítaná őket.

Vajda Ildikó szerint a rendszer egyik legnagyobb ellentmondása a rezidenshelyek és a tényleges munkahelyek közti nagy különbség. Az orvosnő szerint a romániai állami egészségügyben nagyon kevés a biztos állás. Aki csak helyet választ, a képzés után állást kell keressen magának, vagy elmegy külföldre. A rezidensképzés tehát nem jelent automatikus integrációt az egészségügybe.

Kórházcentrikus finanszírozás és gyenge járóbeteg-ellátás

A román egészségügyi rendszer finanszírozásának mintegy fele a kórházakhoz kötődik, miközben a járóbeteg-ellátás fejletlen. Ez különösen a pályakezdők számára jelent akadályt. Vass Levente szerint nincs kialakítva az a finanszírozási technika, amely lehetővé tenné, hogy egy fiatal szakorvos fenntartható rendelőt nyisson. Pedig a modern egészségügy éppen erre épülne: szűrésekre, korai diagnózisra és helyi ellátásra. A jelenlegi struktúra viszont nem kínál stabil karrierutat a kórházon kívül, ami nagyon behatárolja a fiatal, kezdő szakorvosok érvényesülési lehetőségeit Romániában.
Kérdésünkre, hogy a magán-egészségügyi hálózat mennyire pótolhatja a hiányzó állami helyeket, a kolozsvári pszichiáter szakorvos elmondta, ez is egy lehetőség, de a fiatal orvos számára nehezen indul egy magánrendelés: hosszú időbe telik, amíg megfelelő számú páciense gyűlik össze, hogy fenn tudja tartani a magánrendelőt.

Vajda Ildikó szerint a biztosítóházzal kötött szerződések rendszere rendkívül merev:

• évente egyszer lehet szerződni,

• a frissen végzettek gyakran lekésik ezt az időszakot,

• stabil betegkör kialakítása évekig tart,

• addig a megélhetés bizonytalan.

„Az elején ebből olyan rosszul lehet megélni, hogy a fiatal orvosok nem vállalják” – mutat rá a doktornő. Sokan ezért inkább egy második rezidensképzésbe kezdenek, csak hogy biztos fizetésük legyen, ez azonban csupán időleges menekülőút.

Anyagi kérdés helyett kiszámíthatóság

Mindkét orvos hangsúlyozza: a kivándorlás nem pusztán anyagi kérdés. Bár a bérek az elmúlt években nőttek, a fiatalok számára hiányzik a kiszámítható pálya.
A problémák között szerepel:

• bizonytalan álláskilátások,

• nehézkes praxisindítás,

• túlzott adminisztráció,

• magas adóterhek a magánszférában,

• lassú szakmai előrelépés,

• társadalmi és infrastrukturális támogatás hiánya.

Megközelítőleg hasonló arányban mennek külföldre a román anyanyelvű fiatal orvosok is.
A két szakember szerint a vita tehát túlmutat a miniszterelnök politikai javaslatán. A fiatal szakemberek külföldre távozását nem lehet adminisztratív eszközökkel megállítani, különösen úgy, hogy erre jelenleg nincs is jogi lehetőség. A kérdés valójában az, hogy sikerül-e olyan egészségügyi rendszert építeni, amelyben a fiatal orvos nem kényszerből marad, hanem azért, mert valódi szakmai jövőt lát maga előtt a romániai egészségügyben.

Gyakran azért nem mennek a fiatalok, mert hiányoznak a munkavégzés feltételei

Vajas Tímea kolozsvári családorvos is hasonlóan látja a fiatal orvosok „röghöz kötésének” kérdését. Úgy véli,

A fiatal orvosok elvándorlása nem kizárólag anyagi kérdés, hiszen a rezidensek bére ma már viszonylag jónak számít. A fő gond az, hogy a képzés befejezése után kevés a meghirdetett álláshely, sok a rezidens, de kevés a stabil, hosszú távú poszt. Emiatt sok frissen szakvizsgázott orvos bizonytalan helyzetbe kerül, és inkább külföldön keres biztos állást.

Bár az egészségügyi minisztérium szerint egyes megyékben orvoshiány van, a szakember szerint ezekre a helyekre gyakran azért nem mennek a fiatalok, mert hiányoznak a munkavégzés feltételei.

A magánszektor sem jelent valós alternatívát a pályakezdők számára, mert inkább tapasztalt, ismert orvosokat alkalmaz, akik „vonzzák” a betegeket. A családorvosi pálya pedig kevésbé vonzó, mivel alacsony presztízsűnek számít, a jövedelem részben teljesítményalapú, és a többletmunkát nem mindig fizetik ki arányosan.

A külföldi munkavállalás azért vonzóbb, mert kiszámíthatóbb szakmai környezetet, jobb munkaszervezést és a szaktudás tényleges megbecsülését kínálja. A probléma megoldása tehát nem a kötelezés, hanem a működő álláshelyek, megfelelő felszereltség és szakmai perspektíva biztosítása lenne.

korábban írtuk

Székelyföld jól áll, a szórvány szenved: hogyan lehet itthon tartani a magyar orvosokat? (VIDEÓ)

Erdély-szerte kihívás, hogy a magyar anyanyelvű betegek magyar orvoshoz fordulhassanak. Videós egészségügyi sorozatunk e heti részében az erdélyi magyar szakorvos-utánpótlást támogató marosvásárhelyi Studium Prospero Alapítványhoz látogattunk el.