Gyarapodó „eperszedők”

Többségük – a madridi Teodora és a római David szüleihez hasonlóan – hosszú távra rendezkedett be új hazájában. A románok exodusa az 1989-es rendszerváltás után nyomban megkezdődött, és eleinte Izrael, Törökország és Magyarország volt a legkeresettebb célállomás. Az igazi nagy elvándorlási hullám az ezredfordulót követő években következett be: míg a kilencvenes években a 22 milliós ország lakosságának évente mintegy 0,3 százaléka döntött a külföldi munkavállalás mellett, addig az elmúlt hat évben a kitelepedők száma 0,9–2,8 százalék között mozgott. Az anyagi biztonság megteremtése céljából legtöbben ma már Olaszországot és Spanyolországot választják.
„A Spanyolországban évekkel ezelőtt letelepedett bátyám már régóta csalogatott maga után, és ezúttal nem tudtam nemet mondani neki” – indokolja lapunknak a kolozsvári Eugen Kovacs, miért szánta el magát, hogy – jelenlegi tervei szerint csupán néhány évnyi pénzkeresés erejéig – követi testvérét. Döntését nem volt könnyű meghoznia, ehhez ugyanis fel kellett számolnia százötven példányból álló postagalamb-állományát, amellyel a romániai versenyzők élvonalába sikerült felküzdenie magát. Elsősorban spanyolországi mezőgazdasági ültetvényeken végzett munkájuk miatt, többnyire ma is eperszedőknek nevezik a vendégmunkásokat, akik évente mintegy négymilliárd eurót küldenek haza, jelentős mértékben hozzájárulva az ország gazdasági fejlődéséhez. Miközben a legfrissebb statisztikák szerint Spanyolországban 189 ezer román állampolgár dolgozik legálisan, valós létszámuk becslések szerint eléri a 700 ezret. Többségük kiválóan beilleszkedett, elsősorban a nyelvi rokonság adta könnyebbség miatt, másoknak köztiszteletet sikerült kivívniuk maguknak. A moldvai Adjud városából származó Elena például odáig vitte, hogy nemrég kinevezték Alcala de Henares polgármesteri hivatala migrációs főosztályának vezetőjévé. A Cervantes szülővárosában letelepedett fiatalasszony nem rejti véka alá: a nullával egyenlő annak az esélye, hogy valaha hazatérjen. Hogy legtöbb honfitársa is így van ezzel, azt főként az bizonyítja, hogy tavaly Olaszországban és Spanyolországban saját pártot alapítottak a románok. Noha a kivándoroltak száma a kormány szerint az uniós csatlakozás után nem növekszik látványosan, a felmérések azt mutatják, hogy közel egymillió román állampolgár kívánja kihasználni az európai munkaerőpiac részleges liberalizálása nyújtotta lehetőségeket. Többségük huszonéves fiatal, aki – noha semmiféle szakmai tapasztalattal nem rendelkezik – úgy véli: minimum 350 eurós havi fizetésre volna szüksége ahhoz, hogy ne hagyja el szülőföldjét.