Elemző: a „románizmus” karbantartását, a megkésett román nemzetépítést szolgálja a székely autonómia bukaresti elutasítása

Egyrészről van egy propagandisztikus réteg, amelynek lényege, hogy amennyiben „megadnák” (az idézőjelnek később jelentősége lesz) az autonómiát „a magyaroknak”, akkor a némileg bolsevik folyamatos fejlődési történelemszemlélet alapján elkerülhetetlen és kötelező jelleggel már csak az elszakadás maradna, jókora lyukat ütve „Románia szívén”.

„Ez a felfogás annak ellenére tartja magát, hogy

De ennek megmagyarázására nincs is szükség, mert ez valójában nem érv, hanem hívószó, »harci kiáltás« a »románizmus« karbantartására. A következő és kifinomultabb réteg a hatalmi, azaz a román etnikumot képviselő állam (annak közigazgatási, törvényhozási, igazságszolgáltatási, rendfenntartási, titkosszolgálati, gazdasági stb. szerveivel együtt) a közösségi jogok megadásával, vagy meg nem adásával a román etnikum magyar közösség feletti uralmát (de valójában annak a román etnikumban fenntartott illúzióját) tudja megjeleníteni. Tehát

mert arról biztosítja a román etnikumú polgárokat, hogy az »államuk« gondoskodik arról, hogy a soviniszta műdal továbbra is érvényes legyen (»Mi románok vagyunk, mi románok vagyunk/ Örökké urai ezeknek a földeknek«), és biztosítva a magukat románokként azonosító polgárok számára a »megtűrtek« feletti hatalom illúzióját és a »nagylelkű megtűrői« hamis, de kognitív kényelmet biztosító önképet” – hangsúlyozta Pászkán.

Megkésett nemzetépítés

Az elemző rámutatott: van egy harmadik réteg is, és ez is a „románizmussal”, de ennek „román–román” vetületével van összefüggésben.

„Arról van szó, hogy – véleményem szerint –

És ezt a »növekedési betegséget« csak tovább súlyosbította a bolsevik, majd nemzeti-kommunista korszak. Az előbbi azzal, hogy internacionalista nemzettagadó jellegéből fakadóan megakadályozta egy egészséges és tartós nemzettudat kialakulását/megerősödését, az utóbbi pedig azzal, hogy »nemzetépítésben« a korábbi, történelemhamísításokból, önhízelgésekből és illúziókból felépített réteghez tért vissza és azt igyekezett tartóssá és sokkállóvá tenni. Csakhogy megtörténhet, hogy ez a konvencionálisan »románizmusnak«, vagy románságnak nevezett réteg korántsem olyan erős, mint ahogy azt sokan hiszik, vagy el akarják hitetni, és

Elég megnézni azt az elkeseredett harcot, melyet Bukarest Moldovában, majd Ukrajna segítségét kérve folytatott és folytat még mindig a moldovai nemzettudat ellen. Mert a moldovai nyelv elleni harc nem nyelvi, hanem uralmi harc.

Nem hiába és nem véletlenül használják a román politikusok (a »progresszívektől” a »vadrománokig”) a »két román ország«, »nővér-húg nép« kifejezéseket a két állam viszonyában. És ez nem új félelme Bukarestnek, elég a néhai jászvásári (Iaşi) polgármester, Constantin Simirad kezdeményezésére utalni, aki 1997-ben létrehozta a rövidéletű Moldovaiak Pártját, és melynek címere és zászlaja is a történelmi Moldvára utalt és amelyet aztán 2002-ben a PSD-be történt beolvasztással el is tüntettek. Ugyanakkor éppen ennek a vékony »románizmus«-rétegnek a megóvása érdekében Bukarest számára kényelmes(ebb) magyar, vagy székely »szeparatizmusról« beszélni, mint moldovai (és talán, később dobrudzsai, vagy olténiai) autonómiavágyakról” – hangsúlyozta az elemző.

Szavazatszerzést is szolgál a jól működő magyarellenesség

Felvetésünkre, hogy netán szándékosan, szavazatszerzési céllal akarják fenntartani a magyar–román konfliktust, Pászkán Zsolt kifejtette: a már említett, átfogóbb és szélesebb körű megfontolások, félelmek és törekvések mellett természetesen azonnali haszonlesés is van, márpedig

„Olyan eszköze ez a román politikusoknak (bármelyik pártról, szervezetről legyen is szó) és általában véve a közéletnek is (tudunk olyan románokból álló, romániai, vagy külföldi finanszírozású NGO-ról, mely bármikor feladatául szabta volna a magyarpárti »érzékenyítést« a román társadalmon belül?!), melyet mindenki, különösebb magyarázat és indokolás nélkül (lásd a fentebbi első réteget) megért, a legkisebb tanyától a fővárosig, és a funkcionális analfabétától a magasan képzett szakemberig. Tehát amíg ez a »mankó« működik, és úgy látjuk, hogy még mindig működik és szavazatokat hoz, addig sem a politikusok, sem a társadalom zöme nem fog lemondani róla” – mutatott rá Pászkán.

Csak a magyarellenességre való „idomítás” beszüntetése révén lehet esély az autonómia elfogadására

Arra is rákérdeztünk: ezek után mi kellene ahhoz, hogy Bukarest belássa: csakis az autonómia szavatolása vezethet a magyar-román szembenállás enyhüléséhez. „Ha cinikus szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy egy társadalmi szintű agyműtét. Amúgy viszont az, hogy a román társadalom, illetve annak irányítói végre felnőjenek és szembenézzenek saját magukkal és megismerjék saját magukat. Fel kellene hagyni a társadalom oktatáson, médián, a közélet egyik fórumain keresztül zajló magyarellenes idomítással.

Holott a Rubik-kocka lényege éppen az, hogy meg kell bontani a könnyen összerakott egyetlen oldalt, hogy az összes szín is a helyére kerüljön! Ez lenne az autonómia, sőt, autonómiák elfogadása és az nemcsak a magyar–román, hanem a román–román viszonyokat is tűrhetőbbé tenné” – fejtette ki a Krónikának Pászkán Zsolt.

korábban írtuk

„Ez politikai terrorizmus!” Magyarellenes hőbörgés közepette elutasította a román parlament az autonómiastatútumokat

A román törvényhozók heves bírálata, sok esetben magyarellenes kirohanása közepette elutasította csütörtökön a bukaresti képviselőház a Székelyföld területi önrendelkezésére és az erdélyi magyarság kulturális autonómiájára vonatkozó törvénytervezeteket.

{K2}