Ceauşescunak vadászott a Sakál

A bukaresti katonai ügyészség a napokban véglegesítette a vádiratot annak a merényletnek az ügyében, amelyet 1981 februárjában követtek el Münchenben a Szabad Európa Rádió (SZER) ellen. Az 1989-es forradalom, valamint a romániai bányászjárások ügyében is eljáró Dan Voinea tábornok, ideiglenes katonai főügyész által összeállított nyomozati anyag fővádlottja nem más, mint Carlos, a Sakál néven ismert terrorista, aki a gyanú szerint a Ceauşescu-rendszer titkosrendőrsége, a Szekuritáté megbízásából tervelte ki, és hajtotta végre a bombatámadást. A dossziéban több, a merénylet idején a SZER-nél dolgozó román újságíró is sértettként szerepel. Közöttük van Neculai Constantin Munteanu, akinek a titkosszolgálatok által összeállított megfigyelési dossziéjában a bukaresti közvádlók értékes információkra bukkantak a merényletről és a Szekuritáté módszereiről. Az ügyben hamarosan kihallgatják Nicolae Pleşiţă nyugalmazott tábornokot, a kommunista titkosszolgálat külügyi hírszerzésének (DIE) volt parancsnokát is, akit a Carlos által végrehajtott merényletekben való bűnrészességgel gyanúsítanak.
A diktatúra elől nyugatra menekült román értelmiségiek – különösen a SZER munkatársainak – „ellenséges” tevékenységétől felbőszülve, Nicolae Ceauşescu 1980-ban arra utasította a külföldön is kiváló ügynökhálózattal rendelkező Szekuritátét, hogy „radikális eszközökkel” lépjen fel ellenük. „Küldjetek rá Radut!” – hangzott a diktátor kódolt parancsa, ami minden esetben a célszemély fizikai likvidálását jelentette. Ennek érdekében Bukarest „gyümölcsöző” kapcsolatokat ápolt nemzetközi terroristákkal, közöttük a hetvenes és nyolcvanas években számos merényletet végrehajtó Iljics Ramirez Sanchezzel, aki jelenleg Franciaországban tölti életfogytiglani börtönbüntetését két francia titkosügynök 1975-ös meggyilkolásáért. Ceauşescu – többek között Pleşiţă tábornok személyes közvetítésével – legkevesebb hét merénylettel bízta meg a Sakált, akinek titkos bankszámláira több millió dollárt utalt át honoráriumként. Carlos 1981. február 21-én hajtotta végre a SZER müncheni szerkesztősége elleni, nyolc sérültet követelő merényletet, azzal a „szépséghibával”, hogy a pokolgép tévedésből nem a román, hanem a cseh irodában robbant fel. Noha a bukaresti hatalom által kivégzésre ítélt Emil Georgescu főszerkesztő túlélte a merényletet, néhány hónappal később az újságírót ismeretlenek agyonszúrták. Máig tisztázatlan körülmények között hunyt el a nyolcvanas évek elején a román szerkesztőség másik két vezetője, Vlad Georgescu és Noel Bernard, ám feltételezések szerint rákbetegségük mögött ugyancsak a Szekuritáté húzódik, amelynek ügynökei radioaktív sugarakat kibocsátó berendezéseket helyeztek el a szerkesztőség irodáiban. Nestor Ratesh, a SZER exigazgatója közbenjárására a román külföldi hírszerző szolgálat (SIE) nemrég feloldotta annak a cselekvési tervnek a titkosságát, amelyben a Szekuritáté 1980-ban tucatnyi disszidens kompromittálását, majd „eltávolítását” rendelte el. Ceauşescu ügynökei nem válogattak a módszerekben: a célszemélyekről előbb azt terjesztették el, hogy külföldi – a legtöbb esetben szovjet – titkosszolgálatoknak kémkednek, később pedig bérgyilkosok alkalmazásával kellett likvidálni őket. A szekusok cinikusságára vall, hogy az intézkedési stratégia Noel Bernard konspiratív fedőneve után a Sakál elnevezést kapta.