Elavult mezőgépparkkal dolgoznak a gazdák: új gépeket csak tehetősebb agrárvállalkozók vásárolnak Erdélyben

Egy kicserélt csapágyat mutat: az új alkatrész száz lejbe került, azaz a duplája az egy évvel korábban vásárolt csapágy árának. Hasonlóképpen emelkedett a többi alkatrészek ára is. Az autóvillanyszerelőnek, majd asztalosnak tanult gazda édesapjától leste el a mezőgépészet tudományát, és tőle vette át a családi gazdaságot is. A kezdeti tíz hektárnyi földterületet bérelt földekből mára 35 hektárra növelte.

Mezőgépészeti felszerelésük jórészt használt gépekből áll, de van néhány új darab is – utánfutó és tárcsa –, amit a Pro Economica Alapítvány által folyósított magyar állami támogatásból vásároltak. Mezőpanitban sok gazda gépparkja a magyar vidékfejlesztési támogatásnak köszönhetően újult meg, ezt a legutóbbi gazdakiállítás és gazdanap keretében be is mutatták.

Közös géppark a megoldás

Az erdélyi gazdák mezőgépparkja azonban felemás képet mutat. Sok a régen gyártott, használt felszerelés, amelyek javítása egyre többe kerül. Csak egy szűk, tehetősebb gazdarétegnek van új, korszerű gépparkja.

Debreczeni József mezőgépészmérnök, falugazdász, a Kolozs megyei Kolozs gazdakörének elnöke lehangoló gépet fest az erdélyi mezőgépészetről. A legnagyobb gondot abban látja, hogy szaktudás híján a legtöbb gazda nem tudja megtervezni, milyen traktorra és milyen mezőgépészeti felszerelésre volna szüksége. ,

Vannak persze olyan mezőgazdasági munkák, amiket tíz vagy ötven hektáron is csak nagy kapacitású traktorral vagy kombájnnal lehet elvégezni, de egy kisgazdaságban ezt bérmunkában érdemes, és nem kell nagy gépet vásárolni hozzá” – magyarázza a mezőségi szakember. Debreczeninek 80 hektáros saját gazdasága van, de így sem rendelkezik minden mezőgéppel.

Debreczeni olyan esetet mesél, amikor a Kolozsvárról kiszálló mezőgépészeti cég munkatársa ezer lejt kért a gazdától azért, hogy számítógépes programjával megnézze, hol hibásodott meg a traktor. Ha az alkatrészt is ő cseréli ki, akkor ez az összeg megduplázódik.

Vannak a környéken olyan mezőgépészek is, akik cégeknél dolgoztak és ma már egyénileg vállalják a szervizelést, de így sem kerül kevesebbe, mint a céges szolgáltatás. A falugazdászt sokszor kérdik a gazdák, milyen használt mezőgépet vásároljanak, amivel kevesebb a gond, ilyenkor a használt mezőgépek kategóriájában a régebbi márkákat ajánlja, amelyekben kevesebb az elektronika, így könnyebb javítani.

A nagyobb agrárvállalkozók könnyebben hozzá tudnak jutni uniós pályázatokhoz, másrészt a garanciális javításokkal vásárolt új gép karbantartását szakszerviz biztosítja, ami jelentősen megkönnyíti a gazda dolgát.

,,Nincsenek mezőgépészeti kurzusok, nincs, ahol felnőtt fejjel elsajátítsák a szakmát. Némi segítséget jelent, hogy az új mezőgépeket forgalmazó cégek rendszeresen tartanak gépbemutatókat, ahol a szemfülesebb gazda elsajátíthat pár dolgot, de ettől még nem tudja megjavítani a traktorát” – magyarázza a szakember.

Példaként a pár éve meghonosodott európai uniós pályázati rendszerről beszél, amelyben egyre nehezebb felsőfokú mezőgazdasági végzettség nélkül új mezőgépekre pályázni. A mezőgazdasági tanulmányokra kapható plusz pontszámok nélkül a gazdának esélye sincs esélye modern mezőgéppark kialakítására.

,,Egyre több fiatal mérnök vesz részt a szakoktatásban, akik más szemszögből, számítógépes ismeretek birtokában oktatják a fiatalokat, és megmutatják a korszerű technológiákat. Ez a folyamat azonban csak most kezdődött el, így idő kell, amíg az új mezőgépész-nemzedék munkába áll” – mondotta lapunknak az érmelléki szakember.

Jelenleg Bihar megyében is nagy gondot okoz a hozzáértő mezőgépészek hiánya. A jó szakembereket a szakszervizek alkalmazzák magas fizetésért, hogy ne menjenek külföldre, így az általuk végzett szolgáltatások sokba kerülnek, amit csak az új gépparkkal rendelkező agrárvállalkozók tudnak megfizetni.

Gazdaköri, szövetkezeti gépparkokat kellene létrehozni és fenntartani, ahogyan az széles körben működik Nyugat-Európában. Az érmihályfalvi gazdamérnök a francia példáról beszél, ahol szövetkezeti rendszerben vásárolják meg a korszerű betakarítógépeket a gazdák.

Hogy aratás idején ne legyen várólista, a gazdaközösség ezt úgy oldja meg, hogy kukoricából és a többi szántóföldi haszonnövényből más-más tenyészidejű fajtákat termeszt, így a szövetkezeti kombájnok szakaszosan takarítják be a helyi gazdaközösség termését és mindenki idejében sorra kerül. Laskovics szerint a régi, rossz tapasztalatok miatt ezt egyelőre nálunk nem lehet tág körben megvalósítani, de hosszabb távon ez lehet az erdélyi gazdák mezőgépészeti gondjaira az életképes megoldás.