Ékesszólással, mozgással és művészettel „kapcsol vissza” a kolozsvári Virtus Transsylvanica Társulat

– idézte fel a társulat tagja.

A társulat tagjainak tapasztalata szerint ezen tevékenységek most sem idegenek a gyermektől, könnyen idomulnak a kézhez.

Jelentős hozadékok

A fegyverek, az eszközök használata odafigyelést, fegyelmet és felelősséget igényel. Bán Attila szerint ennek pedagógiai hozadéka szintén jelentős, mert a gyermekek egy másfajta felelősségtudattal és izgalommal találkozhatnak, mint amit az oktatás nagy része adhat, illetve amit a virtuális tevékenységek vagy a fogyasztói jólét szokásai jelentenek.

Ezenkívül Jánosnak számos magántanítványa van, aki lovaglást és lovas íjászatot tanul nála.

Az idei Virtus Transsylvanica tábor – amelyet a kolozsvári Kerekdombon tartottak – volt a társulat első, több napon át tartó tevékenysége, amely készségfejlesztő vitézi tábor volt a szabad ég alatt. Bán Attila szavaival élve: a rekkenő hőségben, hősiesen. Vicces nagyvonalúsággal nyolctól száznyolc éves korig ajánlották a tábort, de elsősorban 8–14 éves gyermekekre számítottak.

A huszonnégy fős csapat résztvevői közt főként kolozsvári gyermekek voltak, akik közül többen már gyakoroltak hasonló tevékenységeket, de akadtak olyanok is, akik most kóstoltak bele ebbe a világba.

Tábor a Kerekdombon

A júliusi Virtus Transsylvanica tábor fő tevékenységeit – lovaglást, íjászatot, csatakeresztdobást és kézimunkát – vetésforgóban váltogatták a kialakított csoportok. A kézimunkán forgatós poit (zsonglőr­eszköz) és mezei tutorát (növényszárból készült zümmögő hangszer) készítettek, mogyorófavesszőt ékesítettek. Emellett a gyerekek gólyalábazhattak, ostort forgathattak, de volt vízicsata, kötélhúzás, szivacsolt fegyverekkel vívott csata. A délutánok melegét függőágyakon, árnyékban töltötték, dinnyével hűsöltek, bokszzsákon adták ki maradék erejüket – már akinek volt.

És mire is mentek volna János felesége, Jutka nélkül, „a hátországot, józanságot, kedvességet és nassolnivalókat nyújtó Nő jelenléte nélkül!”

A szervezők részéről teljes az elégedettség, hiszen a tábor után jó visszajelzéseket kaptak: a gyermekek sokat tanultak a különböző készségekről, önmagukról és a csoportmunkáról. Bán Attila elmondása szerint a gyerekekkel együtt ők maguk is megmérettek, aminek örültek is, hiszen érezték a fejlődést és látják a további szervezésbeli csiszolnivalókat.

„Kihívást jelent ezzel a generációval valóban felfedeztetni ezen tevékenységek hasznát és tétjét. Mint tudjuk, manapság magas az ingerküszöb, sok gyermek nehezen elégszik meg a kézenfekvő élményekkel, könnyen válhatnak unottakká olyan dolgoktól, amelyek régebb eufóriát okoztak. De a »bezzeg a mi időnkben« helyett komolyan keressük annak az útját, hogy az ingergazdag világban és viszonylagos bőségben mi magunk is megmaradjunk lelkesnek, edzettnek, céltudatosnak ezekben a gyakorlatokban, és ezt meg is szerettessük a gyermekekkel” – tekintett vissza a szervező.

Jövőre is hasonló táborral készülnek, addig pedig egynapos mezei programok szervezésében gondolkodnak. Mindeközben fejlesztik eszköztárukat, tovább mélyítve gólyalábas tudásukat, amelyet – elmondásuk szerint – sok téren sikerrel használhatnak fel. Ezenfelül képes-videós anyag összeállításával is készülnek, amely megvillantja gyakorlásaik és lelkületük lényegét. Valamint azt is elárulták, hogy legalább még egy paripa is kellene a boldogságukhoz.

„Mindannyian különböző dolgokban vagyunk erősebbek, de minél több dologban felzárkózunk a jártasabb cimboráinkhoz, annál hitelesebb és összehangoltabb lesz a fortély, a szó és a muzsika” – vélekedett a Virtus szószólója.