Zaragoza jelentette a Sepsi BC európai kupakalandjának végállomását

Az erdélyi ember mindjárt sípályát vagy egyéb hegyvidéki attrakciót sejt, ha kábelen függő felvonófülkéket lát ácsorogni a magasban. Zaragozában azonban meresztheti a látogató a szemét, hegy – pláne sízésre alkalmas – látványa sehol sem kínálja magát. Olyanok ezek a légi gondolák, mintha valami régmúlt eseménynek állítanának emléket, s valóban: a 2008-as zaragozai világvásárra emlékeztetik a helybélieket, illetve kérdezésre serkentik az idegent.

Amire aztán lelkesen bele lehet vágni magyarázni, hogy 2008-ban világvásárt rendeztek Aragónia fővárosában, s az arra való készülődés örve alatt egycsapásra 20 esztendőt fejlődött a 670 ezres város. Például szupermodern módon egyesítették és bújtatták föld alá a vasúti és autóbusz-főpályaudvart, a vásárvárost pedig kábelpályával kötötték öszsze Zaragoza szárazföldi kapujával, hogy minél zökkenőmentesebbé tegyék az érdeklődők eljutását a vásárra. Közben pedig kedvet lehet kapni további túrázásokra, hiszen onnan fentről remek kilátás nyílik a híres Nuestra Senora del Pilar székesegyházra vagy a környék szinte valamennyi történelmi eseményét monopolizáló Aljaferia palota-erődítmény múzeumra, a mudejár építészeti stílus világszerte egyik legszebb példányára.

A sportos város

Mindennek persze csak töredékét láthatja az, aki nem barangolási céllal érkezik a városba, hanem kosárlabda-Eurokupa-mérkőzésre, hiszen az ilyen jellegű látogatásnak egészen más a ritmusa, fókusza, lehetőségei. Annál inkább szembesülhet viszont a város sportlétesítményeivel, sporthangulatával. Zaragoza sportos város, amelyet természetesen a labdarúgás polarizál, annak ellenére, hogy a Real az első liga „alagsorához” tartozik. A helyi sport nagyjából a következőképpen tekint vissza az Heraldo de Zaragoza négyoldalas sportmellékletéből: két oldal a Real rovatcímet viseli, benne a csapathoz frissen szerződött orosz védő emlékei a Krilja Szovjetov kölyökcsapatánál eltöltött időkről.

Egy oldal CAI Zaragoza rovatcímmel az európai kosárlabda-társadalom alsó középosztályához tartozó férficsapat mindennapjait mutatja be. A negyedik oldal nemzetközi sportot is kínál, de egyetlen betű sem szól a Mann Filter Zaragoza női kosárcsapatáról, amely immár az Eurokupa legjobb 16 együttese közé tartozik. Ezek után némileg oszlik az értetlenség abban a tekintetben is, hogy miért nem a rangos Palacio de Deportesben rendezi találkozóit Victor Lapena együttese. „Képzelje el, milyen lehangoló látvány és érzés, amikor egy 15 ezres csarnokban 1500 néző lézeng – fűz hozzá további indoklást Olga Miguelin technikai vezető is. – Jó nekünk a Siglo XXI.”

Nekünk legyen szólva: de milyen jó! A 21. századhoz „címzett” ötezres sportcsarnok ugyanis minden igényt kielégítő létesítmény, amelyben a látványos aréna mellett uszoda, fitneszközpont és fizikoterápiás kezelőbázis is helyet kapott. És a Siglo csak egyike a nagyjából egyazon kategóriába tartozó öt zaragozai sportcentrumnak, ahová folyamatosan érkeznek a sportolni, kikapcsolódni vágyó, úszástanulást megcélzó csoportok. Ők sokkal többen vannak, mint a mérkőzésre tartó nézők, a Fiebra Amarilla (Sárgaláz) hangzatos nevet viselő keménymag pedig egyenesen megmosolyogtató látványt nyújt a maga öt, megállapodott középkorú úr benyomását keltő szurkolójával. Hiába, a sepsiszentgyörgyi Székely Légión nevelkedett ember egészen más szurkolói mentalitáshoz szokott.

Búcsú Európától

A meccsre alig érdemes szót vesztegetni, a Sepsi BC helyzetén az sem segített volna, ha felvásárolják a Nuestra Senora del Pilar tér valamennyi kegytárgyboltjának teljes készletét. A szentgyörgyi küldöttségben ott volt a már Aradra szerződött Nagy Ildikó is, de jelenléte legfeljebb a különbség mérséklésére volt elegendő. Veres Attila, a Sepsi BC vezetőedzője ezért inkább a jövővel foglalkozik, elvileg ugyanis ma csatlakozik a csapathoz a szerb Irena Matovics, a román Bianca Vescan és a brazil Alessandra Dos Santos. Onnantól kezdve elvileg másik korszak kezdődik a háromszéki fővárosban.

Csütörtökön késő este azonban még a tisztességes búcsú volt az elsődleges cél, s ezt többé-kevésbé teljesítették is a zöld-fehérek. Amíg tartott a kezdőötös erejéből – amit egy tömeges gyomorrontás eleve csökkentett –, tartották magukat, így az első negyed eredménye (19:13) mellett csak Diaconu egyre gyűlő személyi hibái hatottak aggasztóan. A spanyolok agresszíven, sűrű letámadásokkal védekeztek, így az első félidőben felőrölték a vendégek tartalékait. A harmadik negyedben katasztrofális méretű vereség vetítette elő az árnyékát, de utolsó erejük öszszekaparásával Vassék megnyerték az utolsó tíz percet, s így ellenfelüket 100 pont alatt tartották, saját „termésüket” pedig 50 fölé tornázták – 92:55 lett a vége.

Zaragozába pedig érdemes visszatérni, ismerkedni és kosarazni egyaránt. No meg azért is, hogy lássuk, valahogy senkit sem zavar a közösségi jelképek erőteljes használata. De ez már egy másik lecke lenne, amelyből Aragónia autonóm tartomány vezetői és lakói egyaránt biztosan tartalmas előadást tudnának tartani.

Szerző: Csinta Samu