Vinkli – Gólra játszott világbajnokság

Talán az egyik, ha nem a legfontosabb megállapítás, hogy nagyon jó vb-t látunk. Sokan már-már a valaha volt legjobb jelzővel illetik, de a tornának ebben a szakaszában azért nem kell végső következtetésekbe bocsátkozni. Tény azonban, hogy remek mérkőzéseket, látványos megoldásokat, megannyi meglepetést és persze rengeteg gólt láttunk már a csoportkör alatt.

A magas színvonal egyrészt annak köszönhető, hogy nincsenek igazán lefelé kilógó kiscsapatok. Előzetesen Irántól, Algériától vagy Ausztráliától várták azt, hogy a pofozózsák szerepét töltik majd be. Ennek ellenére előbbi például kilencvennégy percig fegyelmezett védekezéssel állította meg az egyik legerősebb támadószekcióval rendelkező argentin csapatot, Algéria 1982 után nyert mérkőzést, de nem is akárhogyan, hiszen látványosan és ötletesen futballozott Dél-Korea ellen, míg az ausztrálok a nagyon erős B csoportban Hollandia és Chile ellen is sokáig tartották magukat, bizonyítva, hogy már ők sem csak rögbizni tudnak.

Klasszisok nélkül ezek a csapatok a fegyelemben, a taktika tökéletes kivitelezésében hittek, és ha továbbjutást nem is ért a próbálkozásuk, hozzájárultak ahhoz, hogy a torna első szakasza ilyen jó legyen. Talán Honduras nemzeti csapata az, amelyik kemény belépőkkel próbálta kompenzálni technikai és taktikai hiányosságait, az ő esetükben azonban a lelkes amatőr státus sok mindenért bocsánatot nyer.

A remek csoportkör másik oka persze a sok találat is, a gólátlag meghaladja az előző tornákon látottakat, sőt vetekszik azoknak a világbajnokságoknak az átlagával, amikor még sokgólos mérkőzéseket játszottak. A termékenység egyik magyarázata lehet, hogy néhány válogatott esetében támadással „leplezik” védelmük gyengeségét. Az első berúgott gól után pedig törvényszerűen felpuhul a rivális védekezése, így pedig jöhetnek a gyilkos kontrák, amelyekhez a legtöbb csapatban adottak a játékosok.

Sok szó esik arról is, hogy a brazíliai torna egyelőre a dél-amerikai csapatok sikerét hozza. A felvetés persze jogos, hiszen hét latin-amerikai csapat is ott van a legjobb 16 között, míg mondjuk európai csapatként kiestek a címvédő spanyolok, a négyszeres világbajnok olaszok vagy a fiatal csapattal érkező angolok.

A mérlegvonás pillanatában azonban nem szabad elfelejteni, hogy Brazília, Argentína vagy éppen Uruguay azért benne volt a pakliban, a „meglepetés-továbbjutók” pedig – Chile, Costa Rica vagy éppen Mexikó – pont azt a fajta futballt játsszák, amely inkább támad, mert a védelemben már akadhatnak problémák. Sikert egyelőre ez hozott a vb-n, ezt bizonyítja az olaszok vagy éppen Elefántcsontpart kiesése is, amely csapatok az utolsó fordulóban bekkelésre rendezkedtek be – 0-0-nál ugyanis továbbjutásra álltak –, és ez lett a vesztük.

Egy másik szempontból is érdemes megvizsgálni a vb-n eddig történteket. A keretek „adottságai” miatt némely csapat egy-egy játékos köré épül: Brazília játékának központi eleme Neymar, míg Argentína abszolút Messi teljesítményétől függ. A csoportkörben mindkét sztár hátán vitte együttesét, kérdés azonban, hogy mire mennek, ha a kieséses szakaszban az ellenfél jól védekezik ellenük, vagy egyszerűen nem megy nekik a játék. Az Európából továbbjutott német, francia vagy holland válogatott esetében ismertek a kulcsfigurák, de náluk több olyan játékos is van, aki képes egy-egy meccset eldönteni.

Tizenhat mérkőzés még hátravan a labdarúgó-világbajnokságból – ha a feltett kérdésekre nem is kapunk majd egyértelmű válaszokat, a szép foci, a nagy gólok és a sportszerűség remélhetőleg megmaradnak.