Oribe Peralta, a brazilok végzete

Az 1966-os világbajnoksággal ellentétben, amikor a brazil válogatott Farkas János miatt el sem jutott a Wembleybe, a londoni olimpián legalább ennyi siker-élményük volt a dél-amerikai futballistáknak. Az arany azonban most sem jött össze, s erről leginkább Oribe Peralta mexikói csatár tehet, aki már a 29. másodpercben lecsapott Rafael rossz átadására, és 16 méterről kilőtte a jobb alsó sarkot.

2012. augusztus 13., 08:332012. augusztus 13., 08:33

A mexikói vezetés meghatározta a játék képét, a közép-amerikaiak inkább ölték a játékot, Neymarék viszont nem tudtak áttörő akciókat vezetni. A hangulat sem igazán két latina-amerikai gárda rangadóját idézte, látszott, hogy az olimpiára nem az ultrák jártnak: a brazil szurkolók szórvanyosan doboltak, a mexikóiak még azt se. Szünet után annyit változott a meccs képe, hogy a mexikói kontrákban egyre több volt a veszély, Fabian kapufája után Peralta előbb lesről talált a hálóba, majd fejelt egy újabb érvényes gólt. Ez végül döntő volt, mert a hosszabbításban a portói tank, Hulk is bevágott egyet, de az 1984 és 1988 után harmadik ötkarikás döntőjüket is elvesztő braziloknak már késő volt.

A brazil sajtóban a vereség után felerősödtek az olimpiai csapatot is irányító Mano Menezes szövetségi kapitányt bíráló hangok. „A kapitány hibája a vereségünk” – jelentette ki Romario, az 1994-ben világbajnok együttes támadója. Paulo Cézar Caju, az 1970-es világbajnok együttes tagja szerint a két év múlva hazai pályán esedékes világbajnokságon a katalán Pep Guardiola, a Barcelona nemrégiben távozó sikeredzője kellene irányítsa a „selecaót”.

Férfi döntő: Mexikó–Brazília 2-1 (Peralta 1., 75., illetve Hulk 90+1.). A bronzéremért: Dél-Korea–Japán 2-0 (Park Csu Jung 38., Ku Dzsa Csol 57.).