Ne csak úgy mondjuk a szlogent, hogy a futball mindenkié – Bálint Attila vakfocibíró parasportos tapasztalatairól

– magyarázta, hozzátéve, hogy 2017-ben a Román Labdarúgó Szövetséget felkérte a Nemzetközi Paralimpiai Szövetség, hogy jelöljön játékvezetőket a vakfoci-mérkőzésekre, és ez hozta számára a fordulatot. Elvégzett egy rövid tanfolyamot, majd 2018-ban le is zajlott az első vakfocimeccs, amin ő bíráskodott.

„Itt Romániában volt egy Európa-bajnoki selejtező, és mivel elég jól sikerült szerencsére, és itt volt a nemzetközi szövetség egyik vezetője, meghívást kaptam a 2017-es Európa-bajnokságra, ami Németországban volt. Na, innen kezdődött el a történet” – idézte fel, hozzátéve, hogy összesen három Eb-n, egy vb-n, és immár két paralimpián vett részt.

„Elég komplex folyamat volt, hogy úgymond Párizsig eljutottam, az, hogy ott voltam azon a 13 játékvezető között, akik az egész világból részt vettek a paralimpián, a vakfociban” – hangsúlyozta.

Bálint Attila azt is elmondta, hogy ahogy a futballban, a vakfociban is megannyi változás történt az elmúlt években, a sportág egyre inkább közelít az egészségesek, épek sportjához. Hozzátette, hogy

„És ezzel ellentétben van Románia. Romániában a paralimpiai sportágakat és egyáltalán a paralimpiai mozgalmat annyira nem karolták fel az elmúlt időszakban” – vélekedett, leszögezve, hogy 2017-től a vakfoci a labdarúgószövetség egyik szakága. Van a szövetségnek a vakfoci számára elkülönített pályája, sőt nemrég Buzăuban is átadtak egy ilyen pályát.

„A szlogent, hogy a foci mindenkié, azt ne csak úgy mondjuk” – hangsúlyozta.

Bálint Attila a körülményekkel is meg volt elégedve, az olimpiai falu kis szobáit, kartonágyait is megfelelőnek találta – bár hozzátette, hogy a paralimpia idején nem volt akkora hőség, mint az olimpia alatt, így a légkondicionálás hiányát nem szenvedte meg. Akárcsak a sportolók, a játékvezetők is az olimpiai faluban étkeztek, Bálint Attila ezzel is megvolt elégedve.

„Nagyon jó volt, tényleg jó volt. A franciák tényleg úgy próbálták megszervezni, hogy nagyon jó legyen” – idézte fel, hozzátéve, hogy az idei olimpia, paralimpia egyik nagy pozitívuma volt, hogy a francia szervezőknek fontos volt, hogy sok nézőt bevonzzanak, és sikerült is nekik, többnyire teltházas események voltak. Szerinte ehhez hozzájárult, hogy a versenyek a városban zajlottak, ikonikus helyeken.

„Ez egy különleges élmény volt. Szerintem nemcsak egy játékosnak vagy egy atlétának, hanem a játékvezetőknek is” – vélekedett.

A játékvezető azt is elmesélte, hogy bizony igencsak húzós volt a programjuk: hatkor keltek, hogy a reggel nyolcas buszon már fent legyenek, hogy biztosan elérjék a délelőtti meccseket, illetve, hogy legyen idejük elintézni a meccsek előtti formaságokat. A meccsek ütemterve is viszonylag szoros volt, így egy-egy játékvezető, például Bálint Attila is, csak este 11 körül ért vissza az olimpiai faluba, ahol elfogyaszthatta vacsoráját, hisz az étkeztetés nonstop volt. Vacsora után még következett egy gyűlés, eligazítás a másnapi mérkőzések kapcsán.

– magyarázta.

A játékvezető azt is elmondta, hogy a paralimpiát hosszas felkészülési folyamat előzte meg. A 13 vakfocibíró – akik 11 különböző országból voltak – különböző online kurzusokon vettek részt.

„Romániában most az a cél, hogy valahogy megpróbáljanak minél több játékost toborozni, és valamilyen fajta kisebb bajnokságot elindítani nálunk is” – tette hozzá leszögezve, hogy nálunk még gyerekcipőben jár ez a parasportág, hiszen például edző is csak egy van az országban, aki elvégezte az erre specializálódott tanfolyamot. Játékos szintén kevés van. Bálint Attila szerint bár tény, hogy nem egyszerű, de fontos lenne játékosokat bevonzani.