Mélyponton a hazai futsal – Interjú Jakab Zoltánnal

– A Magyarország elleni drámai vereséget követően leváltották szövetségi kapitányi pozíciójából. Jelenleg milyen megbízatása van?

– Jelenleg egy átfogó fejlesztési terven dolgozom, amit március elején kell leadnom az elnökségnek. Az eddig felvetődött problémákat összeszedtük, feltérképeztük, hogy mi lenne a járható út. Most a teremlabdarúgásban komoly visszaesést tapasztalunk, a tények is ezt bizonyítják.

– Magyarország ellen mi történt?

– A búcsú legfontosabb oka az volt, hogy a szövetség vezetőségében a futsalhoz közel álló emberek nem kezelték kellő komolysággal a két mérkőzést. Mindenki előre elkönyvelte, hogy a továbbjutás egyértelmű esélyese a román válogatott, ez a hozzáállás pedig átragadt a játékosokra is. Továbbá a felkészültségünk sem volt megfelelő, sokan azt gondolták, kevesebb munkával is meglesz a kvalifikáció. Volt olyan játékos a válogatottban, aki már előre elköltötte a továbbjutási prémiumot. Ezek a dolgok azonban nem véletlenek, vészharangként kellett volna szolgálniuk számunkra, hogy jobban odafigyeljünk a munkánkra.

– Volt egy rövidebb időszak, amíg lehetett rendezni a sorokat, a Román Labdarúgó-szövetség (FRF) pedig döntött a szövetségi kapitány sorsáról. A portugáliai vb-selejtezőn az elvártak szerint kötelező lett volna a győzelem Norvégia és Lengyelország ellen. Utóbbi történelmi csapást mért a válogatottra, 8-1-re verte Romániát.

– Papírforma szerint a csoport második helyét kötelezően meg kellett volna szerezni. Már leváltásomkor jeleztem az elnöknek, hogy Robert Lupu kinevezésével elveszítünk egy jó játékost, és nem biztos, hogy egyúttal jó edzőt is nyerünk. Florin Matei, Marian Şotârcă és Gabriel Dobre nem utazott el a csapattal, így négy meghatározó játékos nélkül kellett pályára lépnie Romániának. Szerintem a vébéselejtező után kellett volna meghozni ezeket a változtatásokat, ami egészségesnek is nevezhető lett volna. És akkor jöhetett volna Lupu, és teljesen új csapatot épít. Az a gond, hogy az országban a klubvezetők sem mindig a legjobb elgondolás szerint irányítják csapataikat. Hivatalossá vált, hogy a Marosvásárhelyi City’usnál edzőcsere történt, Kacsó Endrét Cosmin Gherman váltotta. Így jelenleg a Liga 1 első három helyén álló csapatának edzőjátékosa van. Ez csak rosszfelé vezet. Ha jó megoldás lenne, akkor mindenhol, más sportágakban is ezt használnák.

– Mire kell számítani a romániai teremlabdarúgásban?

– Az a gond, hogy a szervezés és az utánpótlás irányát figyelembe véve sok évnek kell eltelnie addig, amíg lesz egy hasonló szintű válogatottunk, egy újabb aranygenerációnk. Csalódott vagyok. Az elmúlt években három Európa-bajnokságra jutott ki a válogatott, az eredmények tehát nem rosszak. Ám mégsem tudtuk igazán népszerűsíteni a futsalt, a csapatok és a játékosok száma nem nőtt. Most fiatalítani kell, 2017-ben lesz a következő selejtező, bő másfél év van az újjáépítésre. A gondok sokasodnak, lassan elveszítjük második kalapos helyünket, és a következő selejtezők még nehezebbek lesznek.

– A szövetségnél lesz majd valaki, aki elolvassa és esetleg gyakorlatba is ülteti az elkészült fejlesztési tervet, az ötleteket?

– Én nagyon bízom benne, hiszen jelenleg jól halad a munka. Van min változtatni, bőven van szűz terület, amit le kell fednünk. Ám, ha nem lesz rendes költségvetés, akkor lehet millió jó programod és ötleted, nem lesz előrehaladás. Minél több csapatot kell bevonni, tornákat kell szervezni nekik, motiválni őket. Meg kell győzni a megyei szövetségek elnökeit, hogy szervezzenek külön bajnokságokat. Elkészült egy szomorú statisztika is: jelenleg 32 futsalcsapat van az országban, 13 az élvonalban, 10 a másodosztályban, és 9 az U19-es bajnokságban. Az ország legkisebb megyéjének, Kovásznának két első osztályú és egy ifjúsági csapata van. Hargita megyében egy Liga 1-es, két Liga 2-es és egy U19-es együttes van, míg Maros megyében egy-egy első- és másodosztályos, illetve két U19-es gárda. Huszonöt olyan megye van az országban, ahol egyáltalán nincs futsalcsapat. Például Prahova megyében, ahol 760 ezer lakos él, nincs klub, viszont van öt játékvezető. Bukarestnek sincs csapata, ám van hat játékvezető és hét ellenőr.

– Elindítottak egy UEFA által támogatott edzőképzést is.

– Igen, most következik a vizsgaidőszak. Az a baj, hogy a beiratkozottak közül többen úgy vélik, mivel már van 150 válogatottságuk, ők már semmi újat nem tudnak tanulni. Már itt problémák adódnak, hiszen most jó pár játékos kiöregszik, mind edző akar lenni, így marakodás lesz köztük a pozíciókért. Ez megint nem fog jót tenni a sportágnak.

– Hogyan ítélné meg a romániai bajnokság jelenlegi helyzetét?

– Ugyebár nyáron megjelent Temesvár, a tehetősebb csapatok külföldi játékosokkal, a futsalban irreális fizetéseket ígérve feltöltötték a kereteket. Ezek a klubok így természetesen vonzókká válnak, csak kérdés, hogy meddig tudják fizetni a játékosaikat. Az is téves felfogás, hogy ha külföldiek jönnek hozzánk, csak jót tesznek a futsalnak, lehet majd tanulni tőlük. Romániába másod-, harmadrangú külföldiek érkeznek. Ők kiszorítják a helyieket, akik idővel akár abba is hagyják a futsalt. A játékvezetői képzés is rossz úton halad, hiszen csak az irányíthat nálunk, aki nagypályán is bíró volt. Így azok jönnek ide, akik máshol nem voltak jók.

– A Székelyudvarhelyi FK a hatodik helyről várja a januári folytatást.

– Nyáron két meghatározó játékost elveszítettünk, az ellenfelek pedig erősödtek. Pozitívum, hogy amíg más csapatok edzésein 6–8 játékos vesz részt, mi a fiatalokból felhozottakkal közel húszan készülünk. Türelem és sok munka kell, úgyis ez lesz az igazán járható út. Sokat edzünk, dolgozunk, és továbbra is keressük régiónk tehetséges játékosait. Szerethető csapatunk van, ez most a legfontosabb.