Maros SK: kísért a csúfos leszereplés réme

– Mindenekelőtt tisztázzuk, minek nevezhetem: főedzőnek, segédnek vagy technikai igazgatónak?

– Ezt magam sem tudom, hisz egyik nap ez vagyok, a másik nap amaz. Amióta megkezdtük a nyári felkészítőt, rajtam kívül négy másik edző fordult meg a csapatnál, pontosabban csak Victor Dăbuleanu volt itt, és tartott egy edzést, de másnap már tovább is állt. Bora és Manea biztosra ígért nevek voltak, én nem találkoztam velük. Legutóbb viszont Palkó neve merült fel, azt is csak a tévében hallottam. Nem is tudom, hogy az idős Palkóról vagy a fiáról van szó. Tény, hogy azon az egy edzésen kívül a többit mind én vezettem.

– Azt, hogy a klub tulajdonosa és vezetője, Teodor Rad a sajtóban mindegyre azt hangoztatja, hogy bárkit is szerződtetne a kispadra, önből technikai igazgatót csinál, nem afféle felfelé buktatásként éli meg?

– Erről annyit tudok mondani, hogy a bizonytalanság már kezd kikészíteni. Tény, hogy a Nemzeti Ligában első- vagy másodkategóriás főedzőre van szükség, én nem rendelkezem ezzel a minősítéssel.

– Ön, aki feljuttatta a csapatot az első osztályba, és azóta is edzi a vásárhelyi lányokat, el tudja mondani, hogy jobb, vagy csak „felújított” gárdával vágnak neki az új idénynek?

– A cél az erősítés, de egyelőre azt látom, hogy óriási a játékosmozgás. Három játékost Piteşti-re, ugyanannyit Medgyesre kölcsönöztünk a második ligába. Helyettük folyamatosan, mondhatnám szinte naponta jönnek az újak. Van, aki marad, van, aki továbbáll. Őszintén szólva, mindenkinek meg sem tudtam tanulni a nevét.

– Miért, nem az ön javaslatára hívta őket Marosvásárhelyre a klubvezető?

– Az utóbbi két évben én egyetlen játékost hoztam, Bodor Andreát. Az elnöktől legfeljebb azt tudom kérni, hogy most erre vagy arra a posztra próbáljon meg erősítést szerezni. Most például van négy kapusunk és öt beállósunk, de nincs elég összekötőnk. Nagyon elkellene például egy balkezes, vérbeli jobbátlövő.

– Ilyen körülmények között miként lehet csapatot kovácsolni az augusztus 31-ei rajtig?

– Technikai és taktikai edzésekkel és minél több formaellenőrző mérkőzéssel. De mindenekelőtt jó volna azt is tisztázni, hogy ki megy, ki jön, és egyáltalán, kire lehet a továbbiakban is számítani. Függetlenül attól, hogy milyen szerepet fogok betölteni a klubnál, nagyon remélem, hogy már a második fordulóban, amikor a Konstancát fogadjuk saját pályánkon, győzni tudunk. Nagyon fontos lenne a jól sikerült rajt, ahhoz, hogy ne járjunk úgy, mint a 2oo5/o6-os idényben, amikor frissen feljutott csapatként úgy lettünk utolsók, hogy mindenki jól megvert.

– Értsem úgy, hogy egyelőre a bentmaradás a cél?

– Mindenképpen, sőt ha lehet, az első tíz között szeretnénk végezni, elkerülve a további aggodalmakra okot adó 11. és 12. helyet, melyekről csak sikeres osztályozómérkőzések által lehet elkerülni a kiesést. A biztos bukást jelentő 13. vagy 14. pozícióra gondolni sem akarok.

– Fennállása óta anyagi gondokkal küzd ez a magánklub. Hozott-e valami pozitív változást a feljutás?

– Nem vagyok illetékes a pénzügyekről beszélni, nem is ismerem a klub anyagi helyzetét. Azt hallottam viszont, hogy az önkormányzattól állítólag kisebb támogatást kapunk, mint tavaly.