Három volt a magyar igazság

[HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS] Egy világ omlott össze bennem, nagyon, nagyon szomorú vagyok – Varga Dániel szavai jól jelzik, milyen lelkiállapotban hagyták el a medencét a magyar férfi vízilabda-válogatott tagjai az Olaszország elleni vesztes negyeddöntő után. A történelem ugyanis megismételte magát, hiszen a két együttes először pont Londonban, 1948-ban találkozott egymással az olimpián, és akkor is az itáliaiak nyertek 4-3-ra.

2012. augusztus 10., 07:362012. augusztus 10., 07:36

A két csapat legutóbbi ötkarikás mérkőzése szintén a negyeddöntőben, Sydneyben volt – az akkori 8-5-ös siker tulajdonképpen Kemény Dénes és csapata menetelésének kezdetét jelentette, a mostani, 11-9-es vereség pedig a három olimpiai aranyat felvonultató sikersorozat lezárását.

A meccs „olasz” stílusban kezdődött, mindkét együttes inkább a védekezéssel volt elfoglalva, mint a támadással, de a Kásásra kijátszott emberelőnyből több mint öt perc után a magyar csapat szerezte meg a vezetést. Sokáig azonban nem tudta megtartani. A második negyed elején az olaszok hozták el a labdát, az akciót végig is vitték, és 3-2-es vezetésről uralták a meccset.

Ehhez kellett a magyar emberelőnyök kihasználatlansága és a védekezési bizonytalanságok is – a közeli lövéseket bravúrosan hárító Szécsi több távoli bombára is későn ért oda. A harmadik negyed végén már 9-6-ra vezettek az olaszok, és Kásásék hiába jöttek fel 9-8-ra, egy perccel a vége előtt Fellugo 10-8-ra módosította az eredményt, így a véghajrá gólváltása már nem változtatott a tényen: a magyar együttes harmadjára már nem tudja megvédeni olimpiai bajnoki címét.

„Az elején megvolt az esélyünk arra, hogy abba a mederbe tereljük a mérkőzést, ami egy latin csapat ellen hatásos lehet, de újból elveszítettük a biztonságunkat hátul. A távoli gólok miatt már nem igazán érezte senki, mennyi az a távolság, amikor még a centerekre kell vigyázni, vagy amikor már a lövőkre.

Ettől az ellenfél vérszemet kapott, és sajnos nemcsak ők – mondta Kemény Dénes szövetségi kapitány, utalva arra, hogy a játékvezetést is okolja a kudarcért. – Ezt már nem bírtuk el, nem voltunk anynyira erősek, mint az előző három olimpián, ahol megvolt az a magabiztosság, az a tudáskülönbség, hogy ne szórakozzanak velünk, ne akarjanak kitolni velünk. Most a szerencse sem volt velünk, de hát az előző három olimpián annyiszor voltunk szerencsések, hogy most lehet, azt is fizettük. Elsősorban azokat a játékosokat sajnálom, akik nem lehettek részesei az előző olimpiáknak, ma pedig semmit nem lehet a számlájukra írni.”

A magyar csapatra a vereség ellenére is vár még két mérkőzés Londonban, előbb pénteken Ausztráliával, majd vasárnap egy helyosztó a spanyolok vagy amerikaiak ellen.

Kiss Csaba, London