Zenélt az erdő a Smida Jazzfesztiválon

akik nap közben túrázhatnak a környéken, vagy részt vehetnek különböző foglalkozásokon, és esténként – pontban 20 órai kezdéssel – meghallgathatnak három kiváló koncertet.

Akinek nem sikerül szállást foglalni a környékbeli hétvégi házak valamelyikében, sátorozhat a rendezvény helyszíne mellett berendezett, elkerített – mobil zuhanyzókkal, vécékkel ellátott – táborban, és el kell viselnie, hogy éjszaka fagypont körüli a hőmérséklet a hegyekben.

A klasszikus jazzes harmóniákon túl modernebb elektronikus zenei hangjegyeket is megszólaltató, feszes tempót diktáló trió meg is táncoltatta a színpad előtt összegyűlt tömeget, ami egyébként nem volt jellemző, a többi előadó fellépését ugyanis a színpad előtt ízlésesen elhelyezett gerendákon, raklapokon és szalmabálákon ülve követték a fesztiválozók.

A taps intenzitása alapján pénteken a francia The Kandinsky Effect is gyűjtött rajongókat a rendezvényen, vasárnap pedig egyértelműen a távolba révedős, merengős trombitával és izgalmas billentyűszólókkal varázsló holland Eric Vloeiman’s Gatecrash vitte el a pálmát.

– a programfüzet hátlapján ki lehetett tölteni egy kérdőívet, amit aztán a tábor különböző pontjain gyűjtöttek be –, így várhatóan jövőre kiküszöbölik majd a fiatal fesztiválokra jellemző apró „gyerekbetegségeket”.

Azt mi is hallhattuk, hogy sokan kifogásolták, napközben szervezhettek volna több izgalmas programot a tábor területén – egy fővárosi házaspár például vasárnap a workshopokat, a zenei témájú előadásokat, beszélgetéseket hiányolta –, mások szerint a biztonsági intézkedések voltak túl lazák a sátortábornál. Az összkép azonban egyértelműen pozitív: a smidai rendezvény a hazai fesztiválszezon méltó lezárása volt, mely az eddiginél nagyobb nyilvánosságot, hírverést érdemel. Egy biztos: aki járt ott, biztosan áradozni fog róla egész évben.