Vándorszínház a 21. században

A vándortársulat tagjai szekereken kocsizták körbe a falut, miközben dobolva adták hírül érkezésüket és az elõadásuk idõpontját. A lakók általában kirobbanó lelkesedéssel fogadták õket, szállást és étkezést biztosítottak a csapatnak, az is megtörtént, hogy érkezésük hírére felújították a kultúrotthont.

Az Erdélyi Vándorszínház csapata 2007. július 8-án a Kolozsvári Állami Magyar Színház próbatermében alakult kolozsvári és marosvásárhelyi színmûvészeti szakos hallgatókból. A társulat Csuja László, a budapesti Színház- és Filmmûvészeti Egyetem forgatókönyvíró szakos diákjának vezetésével és Tompa Gábor igazgató-rendezõ támogatásával kezdte meg munkáját. Céljuk az volt, hogy a szórványban élõ magyaroknak is biztosítsák az anyanyelvû színházi elõadás élményét, és olyan színvonalas mûveket hozzanak létre, amelyek minden korosztályt megszólítanak. Elsõ, improvizációkra épülõ elõadásukat A férj felettébb szomorú komédiája és felettébb bonyodalmas históriája címmel egy commedia dell’arte kanavász alapján készítették, kéthetes körútjuk során faluról falura vándorolva közel 1200 nézõ elõtt játszották. Csupán egy rögzített cselekményváz állt a színészek rendelkezésére, elõre megírt szövegkönyv nélkül minden alkalommal más formát öltött az elõadás: a játszók beépítették az adott hely jellegzetességeit, tárgyait, folyamatosan bevonták nézõiket is a játékba. „Az ádámosi kiszállásunk volt az egyik kedvencem. Egy diáktáborban játszottunk közel kétszázötven gyerek elõtt. Az elõadások idõtartama sem volt elõre rögzítve, mindig addig játszottunk, amíg a nézõk élénken fogadták. Ádámoson több mint háromórás lett a játék. Bár nem kifejezetten gyerekeknek szántuk az elõadást, azt hiszem, nekik tetszett igazán” – nyilatkozta lapunknak Kolozsi Borsos Gábor, az Erdélyi Vándorszínház tagja.

Gönczi Hunor dramaturg a nézõk meglepõ reakcióira emlékezett szívesen: „a próbafolyamatot követtem, a körutazáskor csak három elõadáson lehettem ott. Leginkább a váratlan és erõs érzelemmegnyilvánulások leptek meg, mint amikor egy idõs bácsi elsírta magát a szerelmi jeleneten”.

Csuja László, a társulat vezetõje a média bevonásával próbál támogatókat találni a szórványvidékeken turnézó fiatal színháza számára. Az Erdélyi Vándorszínház nyáron újabb elõadást szeretne létrehozni és eljuttatni azt Szatmárnémeti környéki falvakba. A társulatvezetõ-rendezõ kérdésünkre elmondta, hogy a következõ elõadásuk is vígjáték lesz, erõsen archetipikus karakterekkel és történettel, amelybe még több mozgást és pantomimet építenek be, ezáltal közel kerülhet a magyarul nem tudó közönséghez is. „Már elsõ évben kiderült, hogy szükség van az Erdélyi Vándorszínházra. Az emberek várnak, hívnak, segítenek minket. Sajnos, nehéz erre pénzt szerezni, fõként mert fiatalok lévén, nem vagyunk »beágyazva« a nagyon is hierarchikus színházi társadalomba. A teljes költségvetésünk egy magyarországi parlamenti képviselõ egyhavi fizetésének felel meg. Szóval nevetséges összegekrõl beszélgetünk” – tette hozzá. A fiatal rendezõ idén szeretne néhány magyarországi fõiskolást is bevonni a munkába, de a megmaradás és csapatépítés mellett a szakmai profizmus elérésére és egyéni munkamódszerek kikísérletezésére is törekszik.

Bonczidai Éva

(fotó: Kolozsi Borsos Gábor)