Újabb díjzápor hazai alkotóra

Megismétlődött a tavalyi forgatókönyv: a cannes-i fesztiválon sikerrel szereplő román alkotás söpörte be a legtöbb elismerést a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon is. Míg tavaly a cannes-i Egy bizonyos tekintet kategóriában díjazott Lãzãrescu úr haláláért vehetett át öt díjat Kolozsváron Cristi Puiu rendező, idén Corneliu Porumboiura – a cannes-i Aranykamera díjas alkotóra – záporozott a díjeső. Az A fost sau n-a fost? (Volt vagy nem volt?) című film a fesztivál nyitófilmje volt, és mintegy ezren tekintették meg. Hatalmas sikert aratott, így már kezdettől a levegőben lógott a lehetőség – ez a komédia viszi el majd a nagydíjat vagy legalábbis a közönség kedvencének járó kitüntetést. Mindkét feltevés beigazolódott, így a nyolcvankilences forradalomról friss hangon, szellemesen beszélő alkotás a fesztivál végére is a középpontban maradt. Az A fost sau n-a fost? szereplői egy tévéműsor keretében vitatják meg, hogy a városukban valóban megtörtént-e a forradalom, a perdöntő kérdés pedig úgy fogalmazódik meg: a Ceauºescu-házaspár menekülése előtt, illetve után vonultak az utcára az emberek?
A legjobb rendezőnek járó díjat Pálfi Györgynek ítélte a zsűri, a Taxidermia alkotója azonban családi okok miatt nem vehette át személyesen a kitüntetést. A fesztivál második legrangosabb díjának átadását a gálán nagy kavarodás előzte meg. A műsorvezető ugyanis elsiette a dolgokat, mivel egy másik film, a Viva Zapatero! méltatása után szólította színpadra a magyar rendezőnek szánt díjat átvenni készülő Udo Kier német filmszínészt. Radu Mihãileanu rendező – a zsűri egyik tagja – pedig kénytelen volt kijelenteni: a legjobb rendező díját még ezután hirdetik ki... Udo Kier így csak a második alkalommal mondhatta el méltatását: Pálfi filmjét szép és őrült filmnek nevezte. A gyors ütemben zajló gálát – amelyen a külföldi díjazottak többsége nem jelent meg személyesen – a Fanfara Ciocârlia koncertje zárta, amelyet a világhírű moldvai rezesbanda első romániai koncertjeként harangoztak be a szervezők.
A hétvége fénypontját egyébként – ami a közönséget illeti – nem a díjkiosztó jelentette. Telt házzal vetítették például a szabadtérre tervezett, végül a hideg idő miatt a Köztársaság moziba menekített A rossz ízlés éjszakája című összeállítást. Jan Verheyen és Jan Doense válogatásában a filmtörténet legpocsékabb filmjeinek leghajmeresztőbb jelenetein ájuldozhatott a közönség – olyan rendezők agyrémein, akik vagy a hősnő elképesztő méretű kebleire alapozták a soha meg nem érkező sikert, vagy olyanokén, akik félkarú, féllábú szereplőkkel forgattak kung-fu-filmet.
A bizarr ínyencség azonban nem jelentett kivételt – ezen a hétvégén is zsúfolásig teltek a mozitermek. Ígéretes szinopszissal szerepelt a műsorfüzetben az En attendant le deluge (Utánunk az özönvíz) című film: Damien Odoul moziját úgy jellemezve, hogy nagyjából ilyen lett volna, ha Bunuel a Monty Python csapattal forgat filmet. A nagyon száraz humorú mozi lassú kibontakozását azonban nagyon sokan nem várták végig, így a vetítést követő beszélgetésen a rendező eléggé idegesen válaszolt a feltett kérdésekre. Türelempróbáló volt a Drawing Restraint 9, Matthew Barney és Björk közös alkotása is, amely a film és a performansz találkozásából született. A vájtfülűeknek címzett alkotás a két művész találkozását jeleníti meg egy bálnavadászhajón, a személyes mitológiájuknak megfelelő ceremóniákkal.
Közönségsikerre is számot tartó film a Hajdu Szabolcsé: a Fehér tenyérre nagyon sokan voltak kíváncsiak a TIFF-en. Az önéletrajzi, valamint a rendező öccsének élettörténetét feldolgozó mozi vetítését követő közönségtalálkozón jelen volt a két román szereplő is, Gheorghe Dinicã és Oana Pellea. A román filmművészet neves személyiségei elismeréssel adóztak a fiatal magyar rendező tehetségének. Oana Pellea nevetve jegyezte meg, hogy tanult tőle, ami „ebben az életkorban már elég nehéz...”


Verespatak mellett kötelezte el magát Vanessa Redgrave
Eugen Davidnak, a verespataki aranykitermelés ellen harcoló Alburnus Maior szervezet elnökének ajánlotta fel életműdíját szombaton este a brit filmsztár, Vanessa Redgrave (képünkön balra). A színésznőt A láz című, 2004-ben készült filmben láthatta a TIFF közönsége, a fogyasztói társadalom kritikáját nyújtó mozit saját fia, Carlo Gabriel Nero rendezte. A nézők szociális érzékenységére apelláló film tulajdonképpen Vanessa Redgrave-ről szól, aki a kolozsvári fesztiválon is bizonyította cselekvéskészségét. Több ízben találkozott helyi környezetvédőkkel, akik a film vetítése előtt „Mentsétek meg Verespatakot” feliratú pólót adtak át neki – a fesztivál főtámogatója ugyanis az aranybánya létesítését célzó Gabriel Resources vállalat. A díjkiosztáson egyébként jelen volt a vállalat képviselője is, aki a Let’s Go Digital! filmes műhely legjobb filmjéért járó díjat adta át. John Ashton, a Gabriel Resources környezetvédelemért felelős alelnöke (képünkön jobbra) a gálán a vállalatot reklámozó „zöld” pólóban jelent meg. A versengés később folytatódott a Let’s Go Digital! ifjú filmeseinek feje fölött: a vállalat díjára Vanessa Redgrave licitált rá, aki a fiatalokat a British Council rövidfilmfesztiváljára hívta meg.


Az V. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál díjai
Legjobb film: A fost sau n-a fost? (Volt vagy nem volt?) – Corneliu Porumboiu
Legjobb rendezés: Pálfi György – Taxidermia
Legjobb alakítás: David Dencik – Soap (Szappan)
Legjobb kép: Tariel Meliava – 13 Tzameti
Különdíj: Sabina Guzzanti – Viva Zapatero!;
Marwan Hamed – Omaret Yacoubian
Fipresci díj: Gela Babluani – 13 Tzameti
Közönségdíj: Corneliu Porumboiu – A fost sau n-a fost?
Re:publik díj: Manuel Peña – La Canción de Fémerlin (Fémerlin éneke)
Kiváló művész díja: ªtefan Iordache
Életműdíj: Vanessa Redgrave
Legjobb forgatókönyv: Augustin Cupºa és Dan Mihu
A Román Filmnapok díja: Cristian Nemescu – Marilena de la P7 (Marilena a P7-ből), Corneliu Porumboiu – A fost sau n-a fost?
A Let’s Go Digital! műhely legjobb filmje: Question&Question
– Adela Giurgiu, Vlad Cideriu, Radu Þigãnaº