Történelemóra 1956-ról

Emellett tudatosítani kívánta az 1956-os események és az erdélyi magyar értelmiség közötti összefüggéseket olyan előadásokkal, amelyeknek szerzői maguk is részesei voltak az akkori eseményeknek. Az élő történelemórát olyan neves irodalomtörténészek tartották, mint Pomogáts Béla, Kántor Lajos, Dávid Gyula vagy Balázs Imre József.
Szabó Árpád unitárius püspök beszédében hangsúlyozta, a forradalom gondolata a magyar írók szívében és elméjében született meg. Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke elmondta, az összejövetel célja fejet hajtani azok előtt, akik „vállalták politikai meggyőződésüket olyan időkben is, amikor ezért nem járt bársonyszék”. Balázs Imre József irodalomkritikus örvendetesnek nevezte, hogy számos fiatal történész foglalkozik az ötvenes évek eseményeinek kutatásával. Dávid Gyula előadásában felelevenítette az 1956. szeptember 9-i pártbizottsági ülést, amelyen az erdélyi magyar írók – többek között Szabédi László is – 17 pontban foglalták össze követeléseiket. Pomogáts Béla egyéni élményekkel fűszerezte Egy mondat a zsarnokságról – több mondat a szabadságról című előadását. „Az 1950-ben írt Illyés-vers hat évet várt arra, hogy megjelenhessen, és harminc esztendőt, hogy kötetbe kerülhessen” – hangsúlyozta Pomogáts. Kántor Lajos, a Korunk folyóirat főszerkesztője Szabédi László tragikus sorsának fordulatairól beszélt Szabédi októberei című előadásában.
Az unitárius püspökség dísztermében tartott konferenciát tárlatnyitó előzte meg: a Paulovics László erdélyi írókról készült portréiból, Cseh Gusztáv rézkarcaiból összeállított tárlatot, valamint a Cs. Szabó László és Kolozsvár című kiállítást tekinthették meg az érdeklődők. A Szabédi-napok zárásaként szombaton reggel megkoszorúzták a költő síremlékét a Házsongárdi temetőben.