Tánc tavasza: lesz folytatás

A rendezvény sikerét leginkább az bizonyítja, hogy hat nap alatt végig telt házzal játszottak a meghívott együttesek. Annak ellenére, hogy naponta más-más, eltérő mozgáskultúrájú, kifejezésmódú előadásokat láthatott a közönség, rá tudott hangolódni a szokatlan mozgásvilág közvetítette érzésekre, gondolatokra. A színészek-táncosok is értékelték ezt: a konstancai Nemzeti Színház és a Fantasio Társulat közös előadása, a 20–30-as évek kabarévilágát idéző Dulceamar után a színészek tapsoltak vissza a közönségnek.

„Tartottunk tőle, hogy a »bigott« táncházasok, a táncot csak a hagyományos néptánc értelmében elfogadók elfordulnak tőlünk – végtére is csak a néptáncnak van igazán gyökere Székelyudvarhelyen, de a fesztiválon bemutatkozó előadások minősége, hitelessége őket is meggyőzte” – mondta Antal József, az Udvarhely Néptáncműhely művészeti vezetője. Antal szerint a néptáncegyüttes tagjainak is két évre volt szükségük annak a felismeréséhez, hogy az autentikus néptánc – amit az adatközlőktől megtanulva színpadra állítanak – nélkülözi azt a belső erőt, amitől az eredeti adatközlő úgy táncol, hogy azonnal »viszi« száz ember tekintetét. “Faluhelyen, ahol még eredeti funkciói szerint működik a néptánc, ott is ritka az ilyen tánctehetség. Nekünk továbbra is az a célunk hogy a néptánc fajsúlyosan jelen legyen az előadásainkban, de más mozgáskultúrát, kifejezésmódot is be akarunk mutatni a közönségnek. Bármilyen mozgásforma lelki felüdülést, megtisztulást nyújthat, ha hiteles és minőségi” – véli Antal József.

A fesztivál két napján táncházat is szervezett a néptáncműhely a magyarpalatkai Kodoba Florin és a gyimesközéploki Zerkula János, valamint a Keleti Szél Szabadcsapat közreműködésével.