Színház a halál előtt

Tragikus performansz résztvevője lehetett az a több száz művész, barát, rajongó, aki hétfőn éjjel Halász Péter sajátságos ravatalához látogatott el a budapesti Műcsarnokba. A halálos beteg rendező-színész nyitott koporsóban nézte végig a tiszteletére rendezett, színházi külsőségeket sem nélkülöző szertartást. Az 1970-es évek egyik legkülönlegesebb magyar alternatív színházi személyiségének, a Kassák Ház Stúdió alapítójának valószínűleg ez volt élete utolsó fellépése. A művész saját temetésére volt kíváncsi – mint mondta, egész élete színház volt, így azt akarja, hogy a halála is az legyen.
A „szertartáson” a Katona József Színház művésze, Vajdai Vilmos lemezlovas ceremóniamesterként hívta a koporsó mellett felállított pódiumra azokat, akik beszédet kívántak mondani. Bozsik Yvette és Vati Tamás groteszk, rögtönzött tánccal búcsúzott a művésztől, akihez eljöttek utolsó tanítványai is.
A filmszínészként is ismert Halász Péter egykor a tiltott színházak egyik fontos egyénisége volt Magyarországon. Társulata és Dohány utcai lakásszínháza az 1970-es években Budapest egyik legfontosabb találkahelye azok számára, akik nem kértek a tálcán kínált művészetből. A csapat tagjai a hetvenes évek közepén emigrációra kényszerültek, a Dohány utcai lakást elkobozták. A társulat bejárta Európát, felkavaró, különös előadásaik révén világhírűek lettek. Végül New York fogadta be őket, ahol megalapították a Squat színházat, amelyet az 1980-as években New York tíz legfontosabb kulturális intézménye között tartottak számon. Halász Péter az 1980-as évek végétől újra elkezdett dolgozni Magyarországon is. A rendszerváltás óta több teátrum is befogadta alkotásait, így a Katona József Színház és a Nemzeti Színház. Herminamező – Szellemjárás című filmjét nagy sikerrel mutatták be a tegnap véget ért 37. Magyar Filmszemlén.