Székelyudvarhelyen díjazták Egyed Ákos történészt

A városháza Szent István Termében ismeretterjesztő konferenciát tartottak, amelyen a hamarosan kiadásra kerülő Székelyföld története című háromkötetes kiadvány tartalmát mutatták be a szerzők és szerkesztők. A délelőtti konferencián közel nyolcvan érdeklődő volt jelen.

Délután a rendezvény zárómozzanataként ismerték el Egyed Ákos tudományos tevékenységét Sánta Csaba szovátai szobrászművész bronz kisplasztikájával és a kutatói munkát méltató oklevéllel. Hermann Gusztáv Mihály, az Areopolisz Egyesület elnöke az Udvarhelyszéki Tudományért díjról elmondta, olyan személyeket is kitüntetnének vele, akik nem Udvarhelyszéken élnek és dolgoznak, viszont kiemelten csatlakoznak az udvarhelyi kezdeményezésekhez.

Mint mondta, Egyed Ákos nevezésekor egyből rábólintott, hiszen ő is csatlakozott az Udvarhelyszékről elindult történészi munkához. Az ünnepi díjátadón Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere is köszöntötte az egybegyűlteket, a díjazottról pedig elmondta, olyan tudós, aki sokéves munkásságával bizonyította, lehet és érdemes tenni, alkotni.

„Nem vagyok mai csirke, sok mindent megéltem” – fogalmazott Egyed Ákos. A nyolcvanöt éves történész a háromszéki Bodosban született, több mint hatvanéves kutatói munkáját pedig ma is aktívan folytatja. Megjelent cikkei, tanulmányai és önálló kötetei terjedelmes sora hűen tükrözi a Székelyföld és a székelység kutatásába fektetett energiáját.

A díjazottról készült kisfilmben – amelyet a díjátadón vetítettek le – elhangzott, Udvarhelyszéket érintő írásai tanulmánykötetekben, ismeretterjesztő lapokban és nagyobb lélegzetvételű munkáiban is megjelentek, ám emellett nincs olyan Udvarhelyszéken élő történész, akinek tevékenységét közvetlenül baráti tanácsaival vagy tanulmányai, kötetei által ne befolyásolta volna. A székely anyavároshoz családja is szorosan köti, ugyanakkor a díj átvételekor elárulta, a tudományos munkán túl Székelyudvarhely érzelmileg is fontos számára, hiszen egykoron ide udvarolt.

A magyar és az erdélyi történelemben különös, rendkívüli színfolt a székelység – fejtette ki Egyed Ákos. A kisfilmben készített interjúban elmondta, a gyerekként megtapasztalt 1944-es események ösztönözték a történelem kutatására, munkája során több kérdésben rájött, hogy kevés a forrás, ezért sokféle interpretáció létezik. Továbbá kiderült számára, hogy sok kérdés nem eléggé kutatott, a nagy összefoglalók ellenére is hiányoznak azok a részletek, amelyek a székelyek sajátosságait tárják fel, ezért kezdeményezte egy nagy székely monográfia elkészítését.

A háromkötetes kiadvány szerkesztőbizottságának elnöki tisztségét a székelyudvarhelyi városvezetés felkérésére vállalta el. Kolumbán Zsuzsanna programfelelős, a bizottság titkára elmondta, a mintegy kétezer oldalas kiadvány már az előkészítés fázisában van, év végén, legkésőbb jövő év elején a boltokba kerül a több magyarországi és erdélyi kutatóintézet és egyetem munkatársainak összefogásából létrejött monográfia.

„Egy ember manapság egyedül nem tud elérni nagy dolgokat. Olyan kutatásokat kell végezni, amelyekre egy embernek nem jut ideje, de ha összefogunk, és megosztjuk a munkát, akkor könnyebb, összeállhat valami, amit közös nevezőre lehet hozni” – magyarázta az akadémikus-történész, aki úgy véli, a háromkötetes Székelyföld-monográfia hiánypótló, és éppen e hiány hívta tulajdonképpen életre.