Szabó István: „nem volt meghatalmazásom”

Korábban „nem volt meghatalmazása” arra, hogy ügynökmúltjáról beszámoljon – mondta el a hétvégén Budapesten Szabó István filmrendező, aki első ízben értékelte sajtótájékoztatón az 50 éve történteket. Mint kifejtette, ha a rendszerváltás után beszélt volna, ugyanezek a nevek és cselekmények kerültek volna terítékre, „az pedig egy III/III-as akció lett volna”. A játékfilmrendező azt mondta: készített egy „oktatófilmet” arról, hogyan kell viselkedni diktatúra alatt; ez a Bizalom című film, „abban minden szó szerint benne van, tanulják meg, lehet, hogy szükségük lesz rá”. Azt is kiemelte: abból, hogy jelentéseket írt, neki semmi előnye nem származott, és reményei szerint baja sem történt senkinek. Volt évfolyamtársa, Elek Judit felidézte, hogy a főiskola alatt senkit nem sikerült megbélyegezni, kirúgni.
Gervai András történész, az Élet és Irodalom munkatársa azonban úgy véli, Szabó István többeknek is árthatott, hiszen az általa szolgáltatott információk nyomán az állambiztonság vizsgálatokat indított. Szerinte főként olyanokról van szó, akik már nincsenek az élők sorában. Az ügy kapcsán a sajtóban több híresség neve került elő – akikről többnyire csak semmitmondó feljegyzések születtek –, így „nem meglepő, ha ők megbocsátanak Szabónak” – jelentette ki.
Gervai András a HVG-nek nyilatkozott a kutatásai eredményeit rögzítő Egy ügynök azonosítása című írásáról. Mint elmondta, nem személyes sérelmek késztették a kutatásra: azt azért kezdte el, hogy kiderítse, milyen összefüggés mutatható ki a kádári titkosszolgálat háttérmunkája és a kultúrpolitika döntései között. Az interjúban a Napkelte riporterének felvetését is kommentálta, miszerint nem véletlenül maradt ki A tanúk című könyvéből Szabó István neve. Mint elmondta, könyvében olyan rendezőket szerepeltetett, akik filmjét betiltották, illetve konfliktusba kerültek a hatalommal – Szabó pedig nem tartozott ebbe a kategóriába. A filmkritikával is foglalkozó Gervai elmondta, a rendező 1990 előtti filmjeit nagyra tartja, későbbi műveiről azonban bírálóan írt – sokan pedig, tévesen, ezt személyes ellenszenvként értelmezték. „Megdöbbenéssel tapasztalom, hogy a társadalom egy része nem az áldozatokkal, hanem az ügynökökkel rokonszenvez” – jelentette ki.