Skywalker, a Gyűrűk ura

---

Nem kivétel ez alól Christopher Paolini sem, akire a tizenéves srácok többségéhez hasonlóan akkora hatással volt a hobbitok kalandjait bemutató regényfolyam, hogy elhatározta: ő maga is ír egy hasonló történetet. Az Eragon viszont az átlagosnál is jobban hasonlít a Tolkien által kitalált történetre. Ennél jobban már csak a Csillagok háborújára emlékeztet. Az alapsztori szerint ugyanis egy Alagaesia nevű királyságban, ahol a sárkánylovasok rendje vigyázta a békét, Galbatorix, a sárkánylovasok egyike lemészárolta társait, és magához ragadta a hatalmat. Rémuralma fenntartásában Durza, a démoni erővel rendelkező varázsló segíti. Ám egy napon Eragon, a fiatal parasztfiú, akit nagybátyja nevel, egy furcsa, kék kőre bukkan, amelyről kiderül, hogy valójában sárkánytojás. Hamarosan ki is kel belőle Saphira, a sárkány, aki Eragont választja lovasául, és együtt veszik fel a harcot a gonosz Galbatorix ellen. Ha Galbatorix helyet Palpatine-t, Eragon helyett pedig Luke Skywalker-t írtam volna, szinte száz százalékban megegyezne a történet a Csillagok háborúja alapszituációjával. A Gyűrűk urából koppintott elemek a törpök és a tündék (a varázslat nyelve a tünde), de a ra’zacok és az urgalok is a nazgúlokat és az uruk-hai orkokat idézik. Sárkány ugyan sem a Csillagok háborújában, sem a Gyűrűk urában nincs, azt azonban egyrészt a mesékből, a harci sárkány motívumát pedig a Sárkánydárda krónikák című fantasysorozatból merítette a szerző. Ami említésre méltó, az Jeremy Irons játéka Brom, Eragon Obi-wan Kenobi-szerű mentora szerepében, de felbukkan a filmben John Malkovich is, aki Galbatorixot alakítja. Ezért aztán javasolt, hogy ha valaki esetleg kedvet kap a műfajra, az Eragon megtekintése helyett inkább olvassa el Jeffrey Stone-tól (alias Nemes István) a Cherubion-sagát. Garantáltan jobban szórakozik.

Eragon. Amerikai fantasy. Értékelés az 1–5-ös skálán: 2