Sikertéma az őrültség

Tematikai szempontból is ugyanez mondható el, hiszen a mélyebb gondolatsorok nyomán komponált filmek sorozatát egy-egy habkönnyű, szórakoztató alkotás szakította meg, mint amilyen a pénteki nap zárófilmje, a Sas Tamás rendezte SOS szerelem vagy a csütörtök este vetített Csak szex és más semmi, Goda Krisztina rendezésében.

A szintén közönségsikernek örvendő alkotások a szombati blokkból kerültek ki, így a magyarországi Groó Diána képzőművészeti filmjeit bemutató öszszeállítás, valamint a telt házzal vetített Ópium – Egy elmebeteg nő naplója című, Szász János rendező Csáth Géza két regényére épülő 2007-es drámája. Ez utóbbi alkotás egyike volt a legmegdöbbentőbbeknek, mind témáját, mind a színészi játékot és a látványvilágot tekintve. A rendező-forgatókönyvíró által filmre vitt képek elsősorban sokkoló realitásukkal ragadják meg a közönséget, ehhez nagymértékben hozzájárul a szereplők kiemelkedő színészi teljesítménye. A magyarországi és nemzetközi alkotásokon kívül ugyanakkor több erdélyi film is helyet kapott a fesztiválon, így például Bálint Arthur félórás, egy vidéki filmszínház utolsó napjait bemutató Kisvárosi mozi című alkotása.

A fesztiválélményt némileg csorbította az a tény, hogy igen kevesen voltak kíváncsiak a rövidfilmblokkra, ugyancsak gyér érdeklődés jellemezte a helyszínül szolgáló Győzelem mozgóképszínház előterében a levetített filmek jelen lévő alkotóival folytatott közönségtalálkozókat. A meghívott rendezőkre a zsúfolt házat vonzó filmek esetében is legföljebb tucatnyi néző volt kíváncsi, alig pár érdeklődő vette a fáradságot, hogy az előtérben üldögélve próbáljon néhány értékes, érdekes gondolatot elcsípni. Csökkentette továbbá a filmek nyújtotta élményt a fűtetlen moziterem, bár ennek ellenére több alkotás vetítésénél kevésnek bizonyult az ülőhelyek száma.

Tematikai szempontból elmondható, hogy a fesztivál első három napját nagy vonalakban az egzisztenciális, társadalomkritikai kérdéseket boncolgató alkotások jellemezték. Nem hiányoztak a „művészfilmnek” titulált alkotások sem. Emellett a szakma képviselői megtalálhatták a mondhatni zártabb belső körnek készült filmeket is, főként a rövidfilmek esetében, bár néhány bemutatott dokumentumfilmnek is inkább ebben a kategóriában lenne a helye. A filmfesztivál talán legfontosabb pozitívumaként könyvelhető el, hogy az összeválogatott alkotások nemcsak egy jól körülhatárolt nézőréteget, hanem magát a moziba járó közönséget közelítették meg.