Összművészeti otthonteremtés

Az esők miatt ugyanis a Kászonaltízból kivezető erdei út folyómederré változott. Az augusztus harmadikán kezdődött és tegnap véget ért tiszástői tábor sátorlakói szemlátomást nem örültek a zord időnek, de a néhai erdészlak épületében az eső ellenére is lázasan folyt a műhelymunka.

Vége a gyerekbetegségeknek
A tizenegyedik alkalommal megrendezett Minimium Party a viszszatérő táborlakók egyöntetű véleménye szerint túl van „gyermekkori betegségein”, a kezdeti kapkodás és szervezetlenség kora lejárt. A látogatók jó része célirányosan jár ide, és nem telik már napokba, amíg mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb foglalkozást. „Az ide- és a hazautazáson kívül minden rendben van – jelentette ki a főszervező, Lőrincz Ildikó művészettörténész. – Ahhoz, hogy az anyagokat gond nélkül felszállítsuk, legalább egy kisteherautóra, vagy terepjáróra lenne szükségünk, de ez egyelőre csak álom. Naponta be kell járnunk a faluba élelmiszerért és a szakácsnőkért, azonban minden kényelmetlenséget kárpótol a táj szépsége. Megszoktuk ezt a helyet, és a jövőben is ragaszkodni fogunk hozzá”.
A már megszokottnak tekinthető zene-, film-, fotó- és irodalomműhelyek mellett újdonságokkal is jelentkezett az idei tábor. A textiles- és ötvösművészcsoporton kívül ide sorolható a zsonglőrök műhelye, ami tulajdonképpen a mozgásszínházat helyettesítette: az utóbbi műhely vezetője ugyanis nem vehetett részt az idei táborban. Különböző trükköket és csoportos koreográfiákat lehetett itt elsajátítani, a zsonglőrjátékosok leglátványosabb produkciója azonban az esténként bemutatott fáklyás, mozgással egybekötött előadás volt. Másik újdonság – a land art alkotások kiegészítéseképpen – az Ütő Gusztáv vezette akcióművészetek csoportja. Ebben a műhelyben egyszeri, csak fotókon megörökített kísérletek, produkciók születtek, és két performansszal jelentkezett az amerikai Gertrud Berg is.
A szervezők sajnálatára sokan néhány napnál többet nem töltenek a táborban, de az állandó lakók száma így is meghaladta a negyvenet, és tíz nap alatt még legalább ennyien megfordultak Tiszástőn. Az alapítványi pénzekből összegyűjtött kétszázmillió lej csak szűkösen volt elegendő a fogyóanyagok és az élelmiszerek beszerzésére, de a Minimum Party vezetői már hozzászoktak a minimális költségvetéshez, és annak is örülnek, hogy szórólapjaikat és kiadványaikat az állam finanszírozza.

Akciók szirénekkel,
testnedvekkel
Ütő Gusztáv a nedves fából rakott pislákoló tűznél szárítgatta lábbelijét, miközben az idei elsőcsoportos akcióról beszélt: „Telitöltött műanyag poharakkal próbáltunk lépegetni. Aki kiloccsantotta a vizet, visszaállt a sor végére, és addig várt, amíg valaki újratöltötte a poharát. Ettől érdekes, meditatív akció jött létre, ami töprengésre sarkallta a nézőt és a résztvevőt egyaránt.” Nagy közönségsikernek örvendett a „szirének” akciója is: a négy férfisellő, fóliából készült uszonyokkal, beült a patakba. Különös élményben lehetett része annak is, aki Gertrud Berg performanszát követte figyelemmel. Berg kis gézdarabba csavart erdélyi földet nyelt le, amit fogtisztító selyemmel kötött meg. A fonal másik végét megfeszített mogyoróvesszőhöz kötözte, ami némi öklendezős rásegítéssel, kihúzta a gyomrából a csomagot. „Szép szimbiózis volt ez az ő testnedvei és a külső nedves környezet között. A produktum egyébként most is ott lóg Antik Sándor sátra előtt, meg lehet tekinteni” – értékelte az akciót Ütő Gusztáv. Megtekinteni azonban már nem maradt idő, csak búcsúzásra. Örömünkben, hogy az útról levonult az ár, és már csak a kátyúkat kell kerülgetni, elhagytuk a tizenegyedik Minimum Partyt. Jakab Lőrinc